Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1948. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1948. évről kus pártok, élén a Magyar Dolgozók Pártjával, az összes népi szervek, s maga a magyar nép is, amikor Kossuth, Eötvös és a többi nagyjaink álmát, az iskolák államosítását valóra váltotta. Köznevelésünk fejlődése érdekében szükség volt az iskolák államosítására. Több mint 2000 olyan törpe iskola volt az országban, amelyekben az egyházak merev magatartása miatt nem részesülhetett a magyar gyermek az egységes nevelést és oktatást biztosító általános iskola előnyeiben. Ez a körülmény kb. 250 000 gyermek visszamaradását jelentette a fejlődésben. De szükség volt az iskolák államosítására azért is, hogy a kialakuló új világrend, a szocializmus jövője szempontjából gyermekeink neveléséből kiküszöböljük a kettősséget, és őket a szocializmus útjára vezessük. Az államosított iskolák az elmúlt nyár elején vármegyénkben is nagyon szomorú képet mutattak. Kitűnt, hogy milyen egészségtelen odúkba járt a magyar gyermek évtizedeken keresztül, s milyen rossz viszonyok uralkodtak ezekben az odúkban berendezés és felszerelés tekintetében is. Augusztusban megindult a „Dolgozók az iskoláért” mozgalom, [ajmelynek eredményei a csodával lettek határosak. Elindultak az üzemek dolgozói, a MDP falujáró csoportjai, és egy hónap alatt több mint 2500 államosított iskolát hoztak úgy rendbe és szereltek fel, hogy szeptemberben egészséges épületekben, jó felszereléssel megindulhatott az oktatási munka az ország valamennyi iskolájában. A „Dolgozók az iskoláért” mozgalom eredménye Fejér megyében 1 700 000 forintot képviselt, s a kormányzat kb. 1 500 000 forint államsegélyt adott. A beiskolázás terén is örvendetes javulás és haladás tapasztalható. A nép megértette a népi demokrácia és vezetőink hívó szavát, tudja, mit jelent gyermekeink jövője szempontjából az iskola, s ezért a legszegényebb külterületek, tanyák és puszták lakói is szívesen vitték gyermekeiket az újjáépített, jól felszerelt, s új demokratikus légkört biztosító állami iskolákba. Vármegyénkben az iskolaköteles korban lévő gyermekek 99 [százalékja került az iskolák padjaiba, s ezzel megdőlt az a reakciós hírverés, hogy a szülők nem fogják gyermekeiket az államosított iskolákba engedni. Az államosított iskolák munkáját nem zavarta meg a szerzetes tanerők kiválása, úgyhogy nevelő hiány miatt egyetlen iskolát, vagy osztályt sem kellett lezárni. Sőt a letűnt korszak 600 tanítójával szemben ma közel 1200 tanító és tanár végzi a vármegye iskoláiban a tanítást. Az iskolák és a szülők között a felszabadulás után új viszony alakult ki. A romba dőlt iskolák helyreállítását szülők és tanítók közös erővel végezték. Munka közben közelebb kerültek egymáshoz, megismerték, megszerették egymást. Ez a munka közben kialakult jó viszony az egész köznevelés demokratizálásának is egyre hatékonyabb alapja és támogatója lett. Ezt az új viszonyt intézményessé tették az iskolák mellett megalakult szülői munkaközösségek. A szülői munkaközösségek a vármegyében is megkezdték működésüket, bár az elindulás nehézkes volt, a még folyamatban lévő átszervezéssel, a vezetőség kicserélésével a szülői munkaközösségek mindenütt komoly segítséget fognak jelenteni a nevelők munkáiban. Szabadmüvelődés Az elmúlt évben a szabadművelődési mozgalom is jelentős fejlődésen ment át. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mind a vármegyei szabadművelődési tanácsot, mind a községi szabadművelődési tanácsokat feloszlatta, ezzel egy időben elrendelte az új kerü199
