Csurgai Horváth József – Erdős Ferenc: „Jelszavakkal nem lehet országot építeni!” Fejér megye alispánjának és Székesfehérvár város polgármesterének éves jelentései 1945–1950 - Fejér megyei történeti évkönyv 30. (Székesfehérvár, 2012)
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1947. évről
Fejér vármegye alispánjának jelentése az 1947. évről mert csak egy - a megye székhelyén lévő felügyelőség - lesz illetékes az egész vármegyében. E régen szorgalmazott intézkedés megtörténte után az illetékes hivatalok értékes összedolgozásával minden remény megvan arra, hogy a hároméves terv végén a vármegye gubótermése tényleg el fogja érni a 20 000 kg-ot, eperfaállományunk pedig duplájára fog emelkedni. Állategészségügy Hivatalból jelentendő állatbetegségek elterjedése a következő volt. Lépfene előfordult 5 község 6 udvarában, a betegségben elhullott 6 szarvasmarha. Veszettség a vármegye 6 községében lépett fel, megbetegedett illetőleg kiirtatott 7 eb. Takonykor 3 község 4 udvarában nyert megállapítást, állami kártalanítás mellett leöletett a betegség, illetőleg annak gyanúja miatt 4 ló. Tenyészbénaság az 1947. évben további elterjedést nyert, jelen időpontban a betegség miatt eladási tilalom és fedeztetési tilalom alatt áll a vármegye 31 községében 14 beteg, 17 betegségre gyanús és 229 betegség fertőzésére gyanús kanca. Ivarszervi hólyagos kiütésben megbetegedett 1 község 18 udvarában 39 szarvasmarha. Rühösség az év folyamán fertőzött volt 38 község 196 udvarában 235 ló és 34 juh. [A] jelentés időpontjában valamennyi beteg állat meggyógyult. Sertéspestis az év folyamán az előző éviekhez viszonyítva mérsékeltebb elterjedést nyert. A vármegye 51 községének 628 udvarában uralkodott, a betegségben az év folyamán elhullott 1429 db sertés. Sertés- orbánc 28 község 361 udvarában lépett fel. Sertésorbáncban elhullott 317 db sertés. A sertésorbánc főleg az ősz folyamán uralkodott nagyobb mértékben annak következtében, hogy a rendkívüli időjárás a sertések ellenálló képességét csökkentette. Baromfikolera szórványosan csaknem minden községben előfordult, és több-kevesebb veszteséget okozott. Kimutatva a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt csupán 3 község 94 udvarában volt, elhullott 355 baromfi. Ugyanígy áll a helyzet a baromfipestis betegséggel is. Annak ellenére, hogy csaknem minden községben uralkodott, hivatalból 6 község 84 udvarában mutattatott ki 1104 elhullással. A hivatalból nem jelentendő betegségek közül nagyobb elterjedésénél fogva megemlítésre számot tart a sertések fertőző gyomor- [és] bélgyulladása. A betegség a Székesfehérvári és Sárbogárdi járásban nagyobb elterjedést nyert, és egyes községekben súlyos veszteséget okozott. A rendelkezésre álló adatok szerint Csősz községben 380 sertésből 28, Soponya községben 770 sertésből 390 és Tác községben 650 sertésből 510 sertés hullott el fertőző gyomor- [és] bélgyulladásban. A betegség ellen ez idő szerint megbízható védekezési eljárással nem rendelkezünk. A takonykor felkutatására az év folyamán 8 községben 425 ló került malleines diagnosztikai eljárás alá. Az állategészségügyi szolgálatot a vármegye területén az 1947. évben 1 törvényhatósági, 5 járási, 6 községi, 16 körállatorvos látta el, 4 körállatorvosi állás betöltetlenül volt, 1 községi állatorvos és 1 körállatorvos jelenleg is fogságban van. A vármegye területén működött még 10 magánállatorvos. Személy[i] változások az 1947. évben: dr. Prettenhoffer Zoltán állategészségügyi tanácsost Budapestre helyezte a Földmívelésügyi Minisztérium, helyette Sárbogárdról törvényhatósági állatorvossá dr. Orosz Dániel állami főállatorvos helyeztetett Székes- fehérvárra, dr. Kádár Tibor állami állatorvost Székesfehérvárról Sárbogárdra, Szántó Tibor állami állatorvost Ceglédről Székesfehérvárra helyezte a Földmívelésügyi Minisztériumjárási állatorvosi minőségben. 138
