Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1948. ÉVI DOKUMENTUMOK
ében megjelent Szegi József és a kisgazdapárt képviseletében megjelent Pintér József megyei titkár üdvözölni kívánja az egyesítő konferenciát. Szegi József az Nfemzeti] P[araszt]p[árt] képviselője: pártom nevében, mint annak küldött tagja, szeretettel köszöntőm az egységesítő konferenciát. Ma Dózsa György emlékét ünnepeljük.1 Neki azért kellett feltűnni, hogy erre az útra vezessen. A felszabadulás után más volt a helyzet. A parasztság és az iparosság vállvetve harcolt a jobb jövő kiharcolásáért, a hároméves tervért, az 5 éves tervért, és elérjük azt, amit Petőfi mondott: „Vállvetve harcolunk, hogy ne forgácsoljanak szét bennünket”. Éljen a magyar dolgozók egysége! Éljen a munkás-paraszt szövetség! Pintér József a kisgazdapárt képviselője: a kisgazdapárt vármegyei központjának nevében, mint megyei titkár szeretettel köszöntőm az egységes konferenciát. Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az egységesítés nem csak egy szimbólum, hanem a pártok megtalálták azt az utat, amelyen együtt küzdve a Magyar Kommunista Párttal, amely az országban úttörő munkát végzett, azt elismerve, tovább együtt folytassák. Voltak kérdések, amelyekben a Magyar Kommunista Párt olyan előrehaladást mutatott, hogy a többi pártok szinte furcsán vetették rá szemüket, mert nekik nem volt elég világos. Ma már az elért eredmények tanúsítják azt, hogy ez a párt életképes és politikája helyes. Bizalommal tekintünk az egységes párt útjára, és meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak a munkásosztály, hanem a parasztság érdekében is végzik munkájukat. Örömmel fogadjuk programtervezetüknek azt a részét is, amely a parasztság érdekében megoldandó feladatokat tűzi ki. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az ország független, szabad ország lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen. Auszmann György elvtárs, elnök: megköszöni az Nfemzeti] P[araszt]p[árt] és az [Független] K[is]g[azda-, Földmunkás és Polgári] P[árt] üdvözletét, majd felkéri Horváth Zoltán budapesti küldött elvtársat előadásának megtartására. Horváth Zoltán elvtárs (Sz[ociál]d[emokrata] P[árt]) Tisztelt Konferencia, Tisztelt Elvtársak! Az egész ország visszhangzik az egyesítő konferencia ünnepi hangulattól. Valóban, valamennyien úgy érezzük, hogy meg van az ok az ünneplésre. Nyugodtan tekinthetünk vissza arra az útra, amelyet végigjártunk, amíg eljutottunk ehhez a naphoz, a magyar demokráciának ehhez a győzelméhez. Hosszú és nehéz utat jártunk meg. Nem volt csekély az akadályok száma. Három esztendővel ezelőtt elindultunk, a felszabadulás után, hogy egy új országot építsünk. Nemcsak új országot, hanem más országot. A rabszolgaság, kizsákmányolás országa helyett a szabad magyarok, szabad Magyarországát építsük fel. Felvetődik a kérdés, miért indultunk három esztendővel ezelőtt két külön pártban, amikor a Szociáldemokrata Párt[ban] ugyanazt a küzdelmet végigvívtuk és ugyanazt akartuk, amit a kommunista elvtársak. Miért kellett mégis külön indulnunk? Átvettünk egy országot 25 esztendő ellenforradalma után. Tudtuk [sic!] ennek az országnak a közvéleményét. Ismertük a nevelést, amelyben ez az ország részesült. Tudtuk, hogy egy nagy özönlés fog megindulni a munkáspártok felé. A pártok tele lesznek emberekkel, akik sötét múltjukat akarják majd párttagsági könyvvel eltakarni. Ha végig gondolunk azon, hogy az utolsó hat hónapban a Szociáldemokrata Párt jobboldalának kiküszöbölésével milyen tömegét kellett a nemzetellenes elemeknek eltávolítani, lehetetlen elképzelni, hogy a kommunista párt ezzel a megterheléssel teljesíteni tudta volna feladatát. A Szociáldemokrata Pártfban] - élén Szakasits elvtárssal - tudatos politikát csináltunk. A nehézségeket legyőztük, és végig tudtuk vinni a magyar demokráciát a sok baj ellenére a diadalmak és győzelmek sorozatán. 377
