Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1947. ÉVI DOKUMENTUMOK
napjaiban, az volt az észrevételünk, hogy az emberek már unják a gyűléseket, és ennek megfelelően néhány olyan helyen, ahol nemrégen azelőtt volt gyűlésünk, le is mondottuk a tervbe vett gyűlést. A gyűléseink általában lendületet és lökést adtak a szervezeteinknek, pl. a móri Rajk- gyűlés1 után észrevehető fellendülés következett be a Móri járás szervezeteinél, és az egész járás lakossága tárgyalta, idézte Rajk elvtárs ott elmondott szavait. A lakosságnak módjában volt különböztetést tenni a mi gyűléseink és a többi politikai párt gyűlései között, és természetesen az összehasonlítás nem a pártunkra lett kedvezőtlen. Pl. Zámoly községben, mikor a szociáldemokraták tartottak gyűlést és közbekiáltások voltak, a szónok olyanokat válaszolt, amivel az egész falut magára haragította Vas-Witteg Miklós volt a szónok, és arra a közbekiáltásra, hogy a szomszéd községben lévő bányának az igazgatója miért kap 3000 forint havi fizetést, azt válaszolta, hogy az [sic!] első osztályú állampolgár és a parasztok csak harmadrendű állampolgárok, míg a következő héten megtartott kommunista gyűlésen a szónok éppen a közbekiáltásokra adott ügyes válaszaival nyerte meg a község hangulatát. Vagy pl. Isztimér községben a szoc[iál]dem[okrata] szónok azt hangoztatta, hogy ha a szoc[iál]dem[okratá]k győznek, nem lesz sváb kitelepítés, mivel a faluban sok olyan telepes lakik (akik között pedig elég erős bázisa volt a Szoc[iál]dem[okrata] Pártnak), és a svábok zömének nem volt szavazati joga, természetesen az eredmény a kommunisták választási győzelme volt a községben. Kedvezően ütött ki a gyűlések összehasonlítása pártunkra, látták az emberek, hogy a kommunisták tettekre, elvégzett munkákra, megvalósított tényekre mutatnak rá, a többiek handabandázása helyett. Nagyon jól sikerült bevinni a köztudatba, főleg gyűléseken keresztül azt a körülményt, hogy az eredményeket 17 százalékkal értük el és sokkal nagyobb eredményeink lennének, ha nagyobb százalékban állott volna a hátunk mögé a nép. A kommunista tettek annyira bementek a köztudatba, hogy még az ellenségeink is azon dühöngtek, „hogy miért mindig a kommunisták kezdenek mindent el, miért nem tudják ezt a többiek is megcsinálni”. Pártunk nemzeti jellege és [a] vallással kapcsolatos álláspontunk A megye értelmisége, de különösen áll ez Székesfehérvárra, kétkedéssel, bizalmatlansággal fogadta a nemzeti vonalunkat. Taktikának, „propagandának” nézte, mely alól minden pillanatban kibújhat [sic!] a lóláb. Fokozta ezt a bizalmatlanságát a testvérpártunk (és a többi párt propagandája), akik számtalanszor hangoztatták, hogy ők nem mázolják át a jelvényüket nemzeti színűre stb. A parasztság körében egész más hatása volt ennek a vonalnak, lehet mondani, kitörő lelkesedéssel fogadták a szónokok vagy agitátorok nemzeti jellegű szavait, és lehetett tapasztalni, hogy ez a kérdés az elevenjükbe vág. Megállapíthatjuk, hogy [a] parasztok között jó szolgálatot tettek nekünk a szociáldemokraták, mikor a nemzeti színek miatt vágtak bennünket. A megye sváb lakta részein egyenesen elementáris ereje volt a nemzeti jellegű propagandának, mikor a más párti svábokkal szemben a magyar fajta érdekében vezettük a harcot (természetesen a bányászokra vigyáztunk, és pl. Mórott a sváb bányászok nagy többségükben ránk szavaztak).2 Ugyanígy a vallással kapcsolatos állásfoglalásunknak is komoly visszhangja volt a megye parasztsága között, akik látható megértéssel fogadták ezeket a megnyilvánulásokat. A székesfehérvári reakciós beállítottságú polgárság és értelmiség ezt a kérdést ugyanúgy, mint a nemzeti vonalunkat taktikázásnak és propagandának nézte, és ennek megfelelően a számára ilyen szempontból sokkal megbízhatóbb Slachtára3 adta a szavazatát nagy többségben. Gazdasági követelések és eredmények 298
