Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1945. ÉVI DOKUMENTUMOK
viselők fizetését a köztisztviselők fizetéséhez kötötte, kimondotta, hogy az ő fizetésük is a köztisztviselők fizetése szerint alakul. A háború sajnálatosan szétdúlta azoknak a szociális alkotásoknak és munkáknak nagy részét is, amelyet a szövetkezet eddigi munkájával létrehozott. Szövetkezetünk a vármegye tizenhárom községében összesen 241 családi házat épített, és épülőben volt 1944. év végén 17 ház. A már használatban levő házakból sértetlen maradt nagyjából 152, kevés javításra szorult 62, nagyarányú rongálódást szenvedett 17, lakhatatlanná vált 5 és teljesen elpusztult 5. A többé-kevésbé megrongálódott házakat a dunapentelei, valamint [az] abai házak kivételével mind helyreállítottuk, miután sikerült legyőzni az anyagbeszerzés és vállalkozói lanyhaság nehézségeit. A tetőkárokat Dunapentele községben is sikerült helyreállítani, miután a magyar földmívelésügyi miniszter erre a célra igen kedvező feltételek mellett mintegy 15 000 db cserepet bocsátott rendelkezésünkre. A teljesen elpusztult házak közül egyet sem építettünk újjá, mert az ilyen munka olyan költségekkel járt volna, amelyek a kisebb arányú, tehát több család otthonát érintő munkát részben, vagy teljesen megakadályozták volna. Teljesen befejeztük a Cece községhez tartozó Hardpusztán 4 új épület munkáit, míg a móri 13 épülőben lévő ház munkáihoz nagyobb részben építési anyag, kisebb részben pénzügyi fedezet híján nem is láttunk hozzá. A szövetkezet ügyvezető igazgatója azonban minden egyes házhoz kijelölt sokgyermekes szülőket, kiket a törvényhatósági szociális titkárral, valamint a község alkalmi szociális bizottságával egyetértésben jelölt ki, mint olyanokat, akik a házjuttatásra alkalmasak. A házak legszükségesebb gondozása és őrzése, valamint a hozzájuk tartozó telep művelése ezáltal biztosítva van. Szövetkezetünk a hivatali működés megkezdése idején kísérletet tett annak megállapítására, hogy a javításra szoruló házak munkái, valamint építési anyagszükségletei mennyibe kerülnének. Az árak állandó, s mind rohamosabb emelkedése, valamint a bérek folytonos rendezése a munkavállalási feltételek állandó változásaival együtt, azonban minden félig-meddig komoly számítást is lehetetlenné tette. Ezek a viszonyok természetesen állandóan nehezítették a folyó munkákat is, amelyek lebonyolítása, szervezése, és irányítása olyan feladatok elé állították szövetkezetünket, amely feladatokkal simán megbirkózni egyszerűen lehetetlen volt. Elveszett annak az anyagkészletnek nagy része is, amely az elmúlt év végén építkezéseink színhelyén maradtak. Miután a beállott hadműveletek következtében az előírt év végi leltárt elkészíteni nem lehetett, nincsenek pontos adataink arról, hogy egyes helyeken az elmúlt év végén mennyi és milyen fajtájú anyagkészletünk volt, ennek következtében csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani veszteségünket is. Ha esetleg erre vonatkozólag készítettünk volna is korábbi időpontban felvételt, a hivatali irattár szét- dúlása következtében ez is bizonyára megsemmisült volna. Mór, Baracs, Cece, Tordas községekben és Székesfehérvár városban volt anyagkészletünk. A hadműveletek nyomán elveszett azoknak a gazdasági értékeknek nagy része is, amelyeket a vármegye szegény magyar népének juttatott. A kölcsöneinkből építetett, bővíttetett, vagy tataroztatott házak elpusztultak, vagy megrongálódtak; a gazdasági felszerelések szétszóródtak; a bútorzat összetört. Csupán az a föld maradt meg legázolva, összetiporva, kisebb-nagyobb értékben megművelve, amelyhez népünket segítettük. Szövetkezetünk igyekezett megállapítani, hogy a juttatott ingatlanok, állatok és ingóságok közül kinek milye van meg, és ami megvan, milyen állapotban van meg. E megállapítást megkönnyítette, hogy [a] juttatottak számlája szövetkezetünk megmaradt iratai között megtalálható. Azok a juttatottak, akiknek a juttatott jószágok megmaradtak, a megváltozott pénz138
