Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1945. ÉVI DOKUMENTUMOK
A hagyatékok közjegyzői letárgyalásának munkája csak lassan indul meg, miután a hadműveletek következtében igen sok telekkönyvi adat és segédkönyv megsemmisült, amelyeknek pótlása igen lassú és körülményes, úgyhogy a közjegyzők egyelőre csak azokat a hagyatékokat tudják letárgyalni, amelyek telekkönyvi adatainak beszerzése akadályokba nem ütközik. Ingatlanforgalom a mai gazdasági viszonyok következtében, legalábbis árvaszéki vonatkozásban alig van, és az előfordult néhány esetet is a kiskorúak javára történt ajándékozás teszi ki. Legnagyobb nehézségeink a gyermektartásdíjak megállapításánál vannak, tekintettel arra, hogy a pénz értékének állandó süllyedése következtében szinte hónapról hónapra újból kell foglalkoznunk a gyermektartásdíjak megállapításával, miután jogszabályaink szerint az árvaszéknek a gyermektartásdíjakat készpénzben kell megállapítania. Most úgy igyekezünk segíteni a dolgon, hogy fix fizetésű atyák esetében azok mindenkori fizetéséhez, egyéb esetekben pedig a mindenkorú búzaárhoz, természetesen nem a búzának fekete árához, igyekezünk arányítani a gyermektartásdíjakat. A fiatalkorú bűnözők száma örvendetesen megcsappant. Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy ezen körülmény annak tudható-e be, hogy a fiatalkorúak bírósága még nem dolgozik teljes apparátussal, vagy pedig egyéb, egyelőre meg nem állapítható körülményeknek. A helyzet mindenesetre az, hogy a felszabadulás óta mindössze huszonhét esetben kellett fiatalkorú bűnösök esetében intézkednünk. Az esetek legnagyobb része lopás és testi épség elleni kihágás volt, egészen komoly eset, amikor rablás bűntettéről volt szó, csak egy esetben fordult elő. A múltban árvaszékünknél örvendetesen nagyszámú és szociális jelentőségében roppant fontosságú [volt az] örökbefogadások száma, amelyeknek során évenként átlag 100- 150 gyermeket adtunk örökbe, könnyen érthetőleg szintén erősen megcsappant az 1945. év folyamán. Az idén csak 6 kiskorút adtunk örökbe, és helyeztünk el ezáltal megélhetést adó meleg és boldog családi körbe. Gyámpénztárunk helyzete a következő. A múlt év végén gyámpénztárunkban 541 717 pengő fillért [sic!] kezeltünk az egyes kiskorúak és gondnokoltak javára. A vármegyénk székhelyéhez egyre közeledő háború miatt ezen pénzt, amely közgyűlésünk határozata értelmében a Székesfehérvári és Fejér Megyei Takarékpénztárban volt elhelyezve gyümölcsöző betétként, kivettük a takarék- pénztárból és a Postatakarékpénztár csekkszámláján helyeztük el 100 000 [pengő] kivételével, amelyet a vármegye akkori alispánjának utasítása folytán az árvaszék elnöke volt kénytelen magához venni, és amely összeget később szabályszerűen be is szolgáltatott a vármegye számvevőségéhez. Ebből a pénzből, a háborús események következtében, 50 000 p[engő] elveszettnek tekinthető. A többi pénz azonban teljes egészében megvan, csak - sajnos - a háború okozta infláció következtében most már komolyabb összeget alig jelent, jóllehet sok esetben ezek az árvapénzek az egyes kiskorúak és gondnokoltak egész vagyonát jelentik, tehát a pénz elértéktelenedése reájuk nézve katasztrofális veszteséget jelent. Reméljük azonban, hogy a demokratikus új magyar kormányzat belátja és megérti azt, hogy az élet elesettjeit és gyámoltalanjait önhibájukon kívül, olyan kárnak érni nem szabad, ami reájuk nézve anyagilag helyrehozhatatlan kárt jelentene. Reméljük, sőt biztosra vesszük, hogy a legfelsőbb kormányzat fog valami megoldást találni a reparációra5 nézve és hogy nem fog megismétlődni a múlt világháború utáni azon sajnálatos és eléggé el nem ítélhető állapot, amikor a gyámpénztárakban elhelyezett árvavagyonok teljesen elértéktelenedtek a koronaromlás következtében, aminek során azután tekintélyes árvavagyonok váltak teljesen semmivé a szociális felfogás nagyobb dicsőségére. 132
