Bödő István – Czetz Balázs: „Ígéretekből nem lesz demokrácia!” Dokumentumok Fejér megye történetének tanulmányozásához 1945–1948 - Fejér megyei történeti évkönyv 29. (Székesfehérvár, 2009)
DOKUMENTUMOK - 1945. ÉVI DOKUMENTUMOK
renc alispán, a Fejér Vármegyei Közjóléti Szövetkezet képviseletében Szabó Imre Ferenc ügyvezető igazgató, a Székesfehérvári és Fejér Megyei Újjáépítő Népszövetkezet képviseletében Gerenday Gyula ügyvezető alelnök között Budapesten 1945. évi július hó 7-én kötött megállapodást. Bejelenti, hogy a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet igazgatósági ülésében oly értelmű határozatot hozott, hogy ezt a megállapodást magára nézve kötelezőnek el nem ismerheti, mert a szövetkezet alapszabályai erre módot és lehetőséget nem nyújtanak, az akció lebonyolítását azonban készséggel vállalja. A Vármegyei Újjáépítő Népszövetkezet igazgatósága ugyancsak hasonló határozatot hozott. Ezek figyelembevételével előadja, hogy a vármegye szarvasmarha-ellátása az egész vármegyének érdeke, s így indokolt, hogy az esetleges állat elhullások miatt, netán a juttatott gazdákra háramló terhet Fejér vármegye vállalja magára. Indokolja ezt a körülményt az is, hogy a székesfővárostól átvett marhák nagy része annak idején nem volt teljesen egészséges állapotban, mi által egyes juttatott gazdák teljes anyagi tönkremenetelét idézné elő ez az akció. Javasolja tehát, hogy az akció során felmerülő esetleges károkat Fejér vármegye közönsége vállalja magára. A törvényhatósági kisgyűlés alispán javaslatát azzal a módosítással terjeszti a törvényhatósági közgyűlés elé, hogy a vármegye alispánja folytasson újabb tárgyalásokat Budapest székesfőváros polgármesterével, és igyekezzék a vármegye részére kedvezőbb megállapodást kötni, de eszközölje ki legalább azt, hogy a szarvasmarhák ellenértékét Fejér vármegye ne a megállapodásban feltüntetett időpontig, 1946. évi augusztus hó végéig, hanem egy későbbi időpontig legyen köteles visszafizetni. A törvényhatósági kisgyűlés javaslatát elfogadjuk, és felhatalmazzuk a vármegye alispánját, hogy a törvényhatóság képviseletében Budapest székesfővárossal a fentiek alapján módosított megállapodást megköthesse, amely szerint a szarvasmarhák elhullásából keletkező netáni [sic!] anyagi károkat egyedül és kizárólag Fejér vármegye viseli. Utasítjuk a vármegye alispánját, hogy igyekezzék Budapest székesfőváros polgármesterével az 1945. évi július hó 7-én kelt és a törvényhatósági bizottságnak bemutatott megállapodásnál kedvezőbb megállapodást kieszközölni. Amennyiben Budapest székesfőváros polgármestere a szarvasmarhák ellenértékeként beszolgáltatandó termények és élelmiszerek mennyiségét csökkenteni egyáltalán nem volna hajlandó, úgy legalább a szállítási határidőnek későbbi időpontra való megállapítását eszközölje ki. Dr. Csaba Zsolt törvényhatósági bizottsági tag bejelenti, hogy neki ilyen határozatról tudomás nincs, a kisgyűlés elé ez az ügy nem került, s mint elő nem készített ügyet a napirendről le kell venni. Dr. Komáromy Imre v[ár]m[egyei] másodfőjegyző bejelenti, hogy az ügyet nem a mostani, hanem az előző kisgyűlésben tárgyalták, s ott adták meg a vármegye alispánjának az intézkedésekre a felhatalmazást. Alispán bejelenti, hogy nemcsak Fejér vármegye, hanem Esztergom, Pest-Pilis-Solt- Kiskun és Bars vármegye is hasonló helyzetben van. Vagy visszaadjuk az állatokat, vagy elfogadjuk az egyezséget. Előbbi esetben a kisgazdapárt adjon embereket, kik a gazdáktól az állatokat visszaveszik. A beteg szarvasmarhák ügyében is történt intézkedés, mert kényszervágás útján lettek értékesítve, így csak 28%-a pusztult el az állatoknak. A Népjóléti, a Földmívelésügyi Minisztériumba kérés ment anyagi megsegítés ügyében. Kérték, hogy a Budapestnek adandó liszt árából vehessenek szarvasmarhákat, egyébként a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is beleszól a dologba, tekintve, hogy az állatokat tőlük kaptuk. 127
