Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009
Államalapító Szent István király ábrázolása Fejér vármegye szimbólumrendszerében ta egy 1696. július 3-i keltezésű közgyűlési iraton bukkant elő.41 Korábban már utaltunk arra a tényre, hogy a régebbi címeres pecsétadományozásoktól eltérően a XVII. század végén számos vármegye; Bács, Baranya, Bihar, Fejér, Sopron, Tolna nem címereslevelet kapott, hanem címeres pecsét használatára feljogosító privilégiumot.42 A vármegyei címer használata tehát egyértelműen a vármegyei pecsét alkalmazásával hozható összefüggésbe. Önálló Fejér vármegyei megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csupán a XVIII. század közepétől van tudomásunk. Használatát, ismertségét feltehetően elősegítette az 1802-1812 között felépített vármegyeháza középrizalitja timpanonján elhelyezett - Mancz János szobrász-képfa- ragó által kimunkált - címerábrázolás is.43 I. Lipót 1694-ben kelt adománylevele a vármegyei pecsét használatáról a hódoltság után újjászerveződő vármegye területi és politikai egységének helyreállítását jelképezte, amely a vármegyei autonómia szempontjából alapvetőnek és hosszú távon is meghatározónak bizonyult. A címeres pecsétadomány eredetije azonban nem maradt fenn. A Lipót-féle diplomának 1857-ben, az abszolutista adminisztráció idején veszett nyoma Fejér vármegye törvényhatósági levéltárában, Nagy Boldizsár főlevéltár- nok (1832-1865) hivatali idejében. A levéltár elhanyagolt állapotát, s az iratanyag tárolási körülményeit figyelembe véve ez nem is csodálható; Rosty Zsigmond, a főlevéltárnoki hivatalt 1867-tól betöltő „jogtudó értelmiségi” vetette papírra: „egyáltalán nem tudom, mit hol keressek”.44 Az úgynevezett „októberi diploma” kiadását követően felállított vármegyei bizottmány 1861. januári közgyűlésén vetődött fel a megbotránkoztató híresztelés: a vármegye eredeti diplomája és pecsétje az elmúlt esztendőkben „gáládul megégettetett”. A közgyűlés második napján, 1861. január 18-án tárgyalták az ügyet: „Meszlényi Lajos bizottmányi tag felhozván miképp tudomása Szerint a lemúlt Kormányi Kezelés alatt Fejér megye diplomája gáládul elégettetett, e' tárgyban hogy a bűnös kitudassék s’ érdemlett büntetését vehesse vizsgálatot rendeltetni kér. Az intézmény elfogadtatván is Alispán Urnák meghagyatik, miképp a legelső törvényszéki ülésen e’ tárgyban intézkedéseket tegyen.”45 A vármegyei törvényszék iratanyagának hiányában az elveszett vagy megsemmisített adománylevél további históriája nem rekonstruálható. Meszlényi felvetését nem erősítették meg, ám nem is cáfolták, „a diploma tényleg elsikkadt”. Rexa Dezső főlevéltárnok (1910-1919) - Fekete János vármegyei főjegyzőre hivatkozva - mindenesetre úgy értesült, hogy „Nagy Zsigmond, - az ekkor főszolgabírói ranggal megválasztott levéltárnok a levéltár egyik szobájának kályhájában megtalálta az elégetett pergamen okmány kormos, lángtól körülcsipkézett foszlányait." A közlés valóságtartalma más kútfőkkel nem igazolható, ugyanakkor megfontolandó Rexa méltatlankodása: „nem tartjuk éppenséggel lehetetlennek e tényt, de különösnek tartjuk azt, hogy a levéltárnok - ily becses okmány roncsaira rátalálván, - azokat nem gyűjtötte össze, s nem helyezte borítékba - s nem tette el úgy a vármegye történeti múltjának, mint a mindig műveltséget és tudományos képzettséget, előkelő gondolkozást és kultúrát hirdető német bürokraták vandalizmusának s gyűlöletének örök emlékéül”.46 Az elveszett illetve megsemmisült adománylevélről a vármegyei levéltár 1863-ban másolatot kapott. Akkori levéltári jelzete ismert, azonban - feltehetően a második világháború utolsó esztendeiben - ennek is nyoma veszett.47 A Rákóczi-szabadságharc idején, közelebbről 1704 őszétől a vármegyei birtokos nemesség és a vármegyei tisztikar „labanc érzelmű” tagjai Győrbe menekültek. A közigazgatási teendők ellátásának folytonosságát Kolosváry Mihály helyettes alispán igyekezett biztosítani Fehérvárott, s ő levelezett az ugyancsak Győrött tartózkodó főispánnal és alispánnal is. Ebből kiderül, hogy a Győrbe távozott vármegyei hivatalnokok használták a vármegyei
