Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)

CÉHZÁSZLÓK

Céhzászlók

(1782) és a XIX. század második felében keletkezett ács céhzászlón nem szerepel hatósági címer. A birodalmi címer kétfejű sasos alkotórészét és a magyar állami kiscímert, valamint Székesfehérvár szimbólumát csupán egyetlen testületi zászló, a német cipészeké (1783) tartalmazza. Ez esetben az uralkodó dinasztiára utaló karakterisztikus motívum hangsúlyozása feltehetően a céh etnikai összetételével magyarázható. A Nemes Magyar Takács Céh (1829) és a Székesfehérvári Egyesült Bognár, Esztergályos és Kaskötő Céh (1840) zászlajának mindkét oldalára csupán a kiscímert festették. A magyar állami kiscímer társítása a vármegyeszékhely címerével már a legkorábbi céhzászlótól (lakatos, 1782) kezdve tapasztalható. Figyelemre méltó, hogy ugyanakkor Fejér vármegye címeres pecsétjének motívuma címerpajzsba emelve csupán egy (tobak23, 1854), olajképen is mindössze a sármelléki patakmolnárok 1826. évi zászlaján szerepel első ízben; összesen öt céhzászlón (a patakmolnár és a tobak mellett a mészároson [1828], a német szabón [1828], a nemes szíj- és kötélgyártón [1863]) és három földműves társulati zászlón. Iparos-egyleti zászlón egyáltalán nem szerepel Fejér vármegye jelképe! Elterjedése feltehetően a reformkor nemzeti szellemének köszönhető. A territoriális szimbólumokat összegezve megállapítható, hogy birodalmi egy, magyar állami tizenkettő, vármegyei öt és városi címer hét alkalommal szerepel a céhzászlókon. Közülük csupán kiscímer és vármegyei öt, kiscímer és székesfehérvári hét, vármegyei és városi azon a kettőn szerepel, amelyekre a kiscímer is felkerült (tobak, szíj- és kötélgyártó). Ahol ez utóbbi is megtalálható, ott vagy a vármegyei, vagy a városi szimbólum (az előbb ismertetett két esetben ugye mindkettő) is megfigyelhető.

A vizsgálódás egyszerűbb az iparosok egyleti és a földművesek zászlain. Hatósági címert mindegyik tartalmaz, ezek megoszlása azonban eltérő. Az iparosoknál kizárólag a vendéglátó ipartársulat zászlaján (XX. század eleje) nem szerepel Székesfehérvár jelképe, noha

elnevezésében is hirdeti székesfehérvári mivoltát. Fejér vármegye jelképe egyáltalán nem, a kiscímer pedig két ízben; az ácsok társulati (1880) és az imént említett vendéglátó-iparosok zászlaján szerepel. A földműves jellegű zászlók esetében még inkább egyszerűsödött a jelképhasználat, amely egyben determinálja is identitásukat. Mindhárom műtárgy tartalmazza a vármegyei szimbólumot, emellett csupán az 1870. évi zászlón nem szerepel a kiscímer, Székesfehérvár jelképe pedig egyiken sem.

A megvizsgált címerábrák mellett szakma- történeti szempontból a mesterségjelvények érdemelnek különös figyelmet; ezek hol címerpajzsba helyezve, esetenként azt nélkülözve kerültek fel a műtárgyakra. A szerszámábrá- zolásos, hagyományos céhcímerek általában a zászlókép alatt; hol jobbra, hol bal oldalon kaptak helyet, míg a főképp termékábrázolással jelképezett szakmai jelvények párosával, a zászlókép alatt kétoldalt szerepelnek. Ez egyben meghatározta azt a típusú céhes szimbólumrendszert, jelképhasználatot, amelyben a territoriális jelképek - a hangsúlyos zászlóképekhez viszonyítva - felül, a saját identitást mutató ábrázolások alul kaptak helyet. Az elmondottak alátámasztják, hogy elkülönítve kell kezelni, vizsgálni és értelmezni a tradicionális céhcímereket és a szerszámokat, valamint termékeket felvonultató illusztrációkat.

Céhjelvény, szerszám- vagy termékábrázolás az összes, heraldikai attribútumot megjelenítő Fejér megyei céhzászlón található, s feltételezzük, hogy a patkolókovácsok 1798. évi zászlajának egyik, jelenleg nem tanulmányozható ábrázolása is azt tartalmazza. Rögtön két címer szerű mesterségjelvényt festettek a lakatosok 1782. évi zászlajára; egyiken két keresztbevetett kulcs, lakat és sarkantyú, a másikon falióra és pisztolypár formájában. A lakatosmesterség törzsökös jelvénye a lakat és a kulcs, de a legtöbb céhpecséten megtalálható a sarkantyú is. A puskaművesség eleitől fogva a lakatosmesterséghez tartozott, s ennek is köszönhető, hogy a XVII. század végétől alapmotívummá vált, majd kiegészült az órá-