Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
ÁLLAMALAPÍTÓ SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÁBRÁZOLÁSA FEJÉR VÁRMEGYE SZIMBÓLUMRENDSZERÉBEN 1694-2009
Sigillum Comitatus Albensis Fejér vármegye címeres pecsétje történetének historiográfiája merőben szűkkeblű, mindazonáltal feltárt és felhasznált forrásanyaga is meglehetősen szórványos, XX. századi históriájára pedig periférikus figyelem fordult a közelmúltig. Fejér vármegye elnevezésének eredetével és címerével első ízben, 1879-ben Rezső (Réső) Ensel Sándor foglalkozott a székesfehérvári társadalmi folyóirat hasábjain. Legfőbb értéke az 1837. évi címermegújító diploma latin szövegének kivonatos fordítása.4 A hatósági címerek első tudományos gyűjteményében Tagányi Károly közölte a címeres pecsét ábráját s - részben pontatlan - leírását.5 Hattyuffy Dezső korábban említett, a XIX. század derekán közzétett publikációja főként könyvészeti anyagokra támaszkodva, a kutatási eredményeket - mindenesetre lako- nikus jegyzetapparátussal ellátva, helyenként terjengősen - mintegy összegezve tárgyalta, s elemezte a vármegyék (és városok) pecsét- és címerhasználatát. Ezen belül - lokálpatriótaként - több ízben utalt Fejér vármegye jelképére. Valljuk meg; megállapításai helyenként megkérdőjelezhetőek és túlhaladottak, ugyanakkor a vármegyei és kommunális jelképhasználat tömör áttekintésének vonatkozásában feltétlenül hiánypótló munka. Rexa Dezső Fejér vármegyei főlevéltárnok (1910-1919) hivatalát betöltve foglalkozott tüzetesebben a témakörrel. Egy kurta életű helyi szakfolyóiraton túl a történettudomány társtudományainak publikációs fórumán, a nagy múltú heraldikai és genealógiai periodikában, a Turulban, 1913- ban tette közzé a vármegyei levéltár címeres leveleinek tömör kivonatát, köztük a Fejér vármegyei címeres pecsétet adományozó és az azt megújító oklevelek foglalatát.6 A Fejér Megyei Levéltár igazgatója, Farkas Gábor első ízben, a rendszerváltoztatás hajnalán sommásan emlékezett meg a címeres pecsétről az archivális évkönyv kartonfedelének behajtott felületén, majd 2001-ben - némileg pontatlanul - dokumentálta a szimbólum történetének alapvető részleteit.7 Bertényi Iván a vármegyei pecsét históriájának néhány momentumára Szent István alakja a heraldikában címmel tartott előadása során tért ki,8 a közelmúltban pedig e sorok szerzője foglalta össze kutatási eredményeit.9 Törekvésünket igazolja, hogy - a XX. század eleji előzményeket követően10 - a (vár)megyei címerek feltárásának eddig elhanyagolt területén is apró előrelépés történt az elmúlt évtizedekben. Átfogó - ugyanakkor nem tudományos igénnyel, hanem ismeretterjesztő- jelleggel, önálló kötetben foglalkozott a témával Csáky Imre és Hoppál Dezső11, s tanulmányaikban - több-kevesebb részletességgel illetve váltakozó minőségben - mások is érintették a tárgykört: elkészült számos (vár)megyei pecsét és címer történeti áttekintése.12 A magyar nemzet történetének hivatalos állami jelképei mellett kialakult territoriális közigazgatási egységei, a vármegyék pecsét-, illetve címerhasználata is. A vármegyék eredete mindmáig vitatott, azonban aligha vonható kétségbe, hogy a területi alapon álló kormányzás megteremtésekor Szent István király nem a korabeli bajor-német comitatust ültette át, hanem a sajátos, még jóval fejletlenebb hazai viszonyokhoz idomította a- már a XI. század kezdetén kettős funkciót hordozó - világi igazgatás szervezetét. Miként Kristó Gyula megállapította; egyfelől némely várakhoz tartozó terület összefüggő tömböt alkotott, a magyar vármegye szó eredeti- a vár határa - jelentésében ezt a szerepét ismerhettük meg. Az általános, középszintű világi közigazgatás kialakulását erősíti meg a Veszprémi Püspökség 1009. évi oklevele, ahol a püspök fennhatósága többek között „Fejérvár"-ra határaival együtt terjedt ki, ahol a vár határai tulajdonképpen a vár megyéjét, Fejér vármegyét jelentették. Másfelől bizonyos váraknak nem összefüggő, olykor akár szórtan elterülő, különféle birtoktestek képezték a várkerületet. Minthogy a latin terminológiában mindkét típusú várszervezet leggyakoribb elnevezése comitatus (ispánság), a másodjára említett típust magyarul gyakran a várispán- ság kifejezéssel adják vissza, ekként megkülönböztetve a szintén ispánságnak mondott
