Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK
Nemesi felkelési zászlók ságaival, valamint a technikai eljárásokkal. Mindezek azt igazolják, hogy noha motívumai 1694-et követően fokozatosan ismertté váltak, Fejér vármegye címeres pecsétjének egységes és autentikus ábrázolásáról - a hivatalos vármegyei pecsét kivételével - nem lehet beszélni. Az ábrázolások sokrétűsége abból is fakadt, hogy 1837-ig, a címeres pecsét megújításáig hiteles kép híján annak alakját, színeit, a jelenet egyes apró részleteit nem lehetett pontosan megjeleníteni. így fordulhatott elő, hogy az országfelajánlás jelenete - az eredeti - bal helyett gyakran heraldikailag jobb tájolású, vagy az alkotók a pillanatot meglehetősen zsúfolt bibliai környezetben örökítették meg. A címeres pecsét történeti használatával kapcsolatban le kell szögezni; későbbi, a kör alakú pajzsból kiemelt, s vágott címerpajzsba helyezett változatai nem hitelesek, ezek a diplomában rögzített architekturális elvek megsértésével készültek. Számos esetben több elemet elhagytak: így a hangsúlyosnak tekintendő zöld mezőt, amely helyébe például hármas halmot tettek, továbbá a szent uralkodó alakját az országcímerrel egyetemben ezeken a domborulatokon ábrázolták. Másutt a háttérben húzódó szürke hegyláncokat variálták, más került előtérbe, vagy éppen kiemelték a hátteret megadó hegyvonulatot. Véleményünk szerint, a készítők „elégedetlensége” a címeres pecsét kör alakzatával nem adhatott mindezen változtatásokhoz megfelelő magyarázatot, hiszen számos vármegye jelképe ugyanilyen pajzsba helyezett: Baranya, Bács-Bodrog, Alsó-Fehér, Bereg, Bihar, Pest, Sopron, Szabolcs, Tolna és Vas vármegyék. A kiscímer érdekessége, hogy későbbi, gyakorlati használatától (vörössel és ezüsttel hétszer vágott) eltérően, vörös mezőben négy egész ezüst pólyát mutat, a bal oldali vörös mező zöld hármas halmán leveles aranykoronából növekvő ezüst kettős kereszt szabályos. Mindezeken túlmenően nem csupán a Fejér vármegyei pecsétábrázolás, hanem valameny- nyi, Szent István alakját címerrel megörökítő, köztük az ország felajánlásának mozzanatát bemutató címeres ábrázolás, freskó, falfestmény alapvető heraldikai hibája: a hasított mezejű, valamint a zöld hármas halom középső kiemelkedésén álló kettős keresztet megjelenítő, két pajzsfélből összetett magyar kiscímer nem létezett, de még maguk a címerek is Európa-szerte ismeretlenek voltak a XI. század első felében. Bertényi Iván megállapítása: a pecsétnyomók megtervezői, a freskófestők ösztönszerűleg „heraldikai vénával” rendelkeztek, amennyiben minden alkalommal csupán az úgynevezett kiscímert, s nem a különböző társországok és melléktartományok, ne adj Isten igényterületek címereire is utaló címeregyütteseket (az úgynevezett közép- és nagy-, valamint igénycímereket) hozták összefüggésbe az államalapító uralkodóval.10 AXVII. századvégén számos vármegye, mint ahogyan Fejér vármegye is nem címereslevelet kapott, hanem címeres pecsét használatára feljogosító privilégiumot. A vármegyei címer használata tehát egyértelműen a pecsét alkalmazásával hozható összefüggésbe. Fejér vármegye esetében önálló megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csupán a korábban említett esztendőtől, 1742-től van tudomásunk. Használatát, ismertségét feltehetően inkább elősegítette az 1802-1812 között felépített vármegyeháza középrizalitja timpanonján elhelyezett - Mancz János szob- rász-képfaragó által kimunkált - címerábrázolás is. Felvetődik a kérdés, hogy miért az lett a témája a vármegye címerének, ami. Mindezidáig egyetlen erre utaló forrás látott napvilágot; Hattyuffy Dezső 1881-ben azt írta, hogy a címer belső szerkezetét képező hagyomány szerint az országfelajánlás Fehérváron történt.11 Az országot Szűz Máriának felajánló Szent István király alakja természetszerűen az államalapító uralkodó örök nyugalomra helyezésének, egyszersmind utódainak 1516- ig megkoronázási helyén, Székesfehérváron s annak környékén élt leginkább a köztudatban. Mindazonáltal a címeres pecsét ábrázolása jelentékeny közkedveltségnek örvendett a barokk kori vármegyeszékhelyen.
