Vitek Gábor: Sigillum Comitatus Albensis. Fejezetek Fejér vármegye szimbólumainak történetéből - Fejér megyei történeti évkönyv 28. (Székesfehérvár, 2009)
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK
NEMESI FELKELÉSI ZÁSZLÓK* „Az elülirt módon egybegyüjtött mindezen hadaknak minden vármegyében külön kapitányuk és külön zászlójuk legyen. 1. § Mindnyájan pedig Őfelségének a zászlója alatt és Őfelsége magyar kapitányainak meg az ország főkapitányának engedelmeskedjenek és alattuk álljanak."1 A székesfehérvári Szent István Király Múzeum történeti emlékei közt öt Fejér vármegyei nemesi felkelési zászló maradt fenn.2 Legkorábbi darabja - amint azt az igényesen hímzett műtárgy aranyszínű felirata is mutatja - az 1742. esztendei vármegyei insurrectio alkalmával készülve az osztrák örökösödési háború (1740-1748) korát, a két-két; 1797-es és 1810-es datálású zászló a Napóleon elleni nemesi felkelések időszakát idézik a zászlógyűjteményben. Az első nemesi felkelés csapatai 1742 márciusában, a Nyitra vármegyei Holies mellett vereséget szenvedtek a porosz haderőtől. Noha a Körmenden 1797- ben összesereglett tábor egy hónapig gyakorlatozott, a campoformiói béke létrejöttével (1797. október 17.) harc nélkül oszlott szét. Magyarországon 1809-ben hirdettek utoljára nemesi felkelést. A hasonló erejű osztrák haddal egyesülő, ám elégtelenül felszerelt és korszerűtlen magyar nemesi felkelési sereg - némi létszámfölénye ellenére - Győr alatt megsemmisítő vereséget szenvedett a francia hadaktól (1809. június 14.).3 Fejér vármegye címeres pecsétjének első ismert, önálló megjelenítése, pontosabban zászlón történő ábrázolása az 1742. évi nemesi felkelési zászlón látható. Eredeti, téglalap alakú része 57x50 centiméter, kiegészített fecs- kefarkú nagysága 130x94 centiméter. Anyaga kétlapos vörös selyemdamaszt, a kiegészítés teljesen kifakult nyers színű selyemdamaszt. Az 1980-as évek derekán készült múzeumi állapotfelmérés során megállapították, hogy csupán az eredeti zászló részben hímzett és festett - egykor kétlapos - középrésze maradt fenn, a kizárólag festett pótlás egy anyagból készült. Ebből is következik, hogy az alsó mező és körben a fecskefarok rész napjainkra már teljesen hiányzik. Az elveszett zászlórúdhoz kapcsolódó textilrészt a pótlás szövete adja. A kelme belső oldalán érzékelhető, hogy a molyrágta lyukakkal telített toldás is eredetileg bordó színű volt. A zászló eredeti nagyságáról a XIX. század második felében készített javítás tanúskodik. Ebben az időben jelentek meg az első szintetikus színezékek, amelyek színtartósága nem volt időtálló. így történt, hogy a modern festékkel festett selyemszínezés az idők folyamán lebomlott s fakó drapp színű lett. Szakadozott és hiányos állapotban is alapvető tárgyi kútfő, ugyanis az eredeti zászló nagyságáról és festett díszítéséről tesz tanúbizonyságot. Egyik oldalán arany- és - napjainkra erőteljesen befeketedett - ezüstszállal hímzett koronás magyar kiscímer látható, körülötte felirat: „PRO HAC VITÁM ET SANGUINEM” (életünket és vérünket). A címer felett hímzett szalagmotívum: „MARIA THE REG HUN” (MARIA THERESIA REGINA HUNGÁRIÁÉ, Mária Terézia Magyarország királynője). Az aranyfeliratú évszámot az ábrázolás körül, a négy sarokban helyezték el, mindegyik szám után pontot hímezve. Másik oldalán tűhímzéssel, selyem-, ezüst- és aranyszállal, nagyigényű munkával készített
