Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Nagybátori pedig 1957. december 10-én igazolta, hogy Petracsek „az ellenforradalom vérgőzös hangulatában felajánlotta segítségét az ő és családja részére". Az ügyben kihirdetett ítélet csak a legvégén tünteti fel őt, mint akit bizonyítottság hiányában mentettek fel. „Ellenforradalmi" tevékenységéért („szervezte a kisgazda pártot, illetve részt vett a balinkabányai párthelyiség feldúlásában") elegendő büntetésnek tartották az 1957. március 5-től április 1 l-ig tartó előzetes letartóztatását, amelyet a móri őrsön állott ki. A dr. Tóth Dezső elnökölte bíróság a vádlottakkal kapcsolatban megállapította, hogy mint fizikai dolgozók, többségükben becsülettel helyt álltak a munkában. Cselekményüket nem a rendszer elleni gyűlöletből fakadóan követték el. Nem feszegette és politikai szempontból sem akarta kiaknázni - a vádirattal ellentétben - azt a rendőrnyomozók, az ügyészség és a pártpropaganda által szajkózott, agyonhangsúlyozott, ám a történet szempontjából indifferens tényt, hogy a nemzetőr törzstisztek egy része a „Horthy-rendszer" erőszakszerveiben (is) funkcióban volt. Igaz, azzal sem foglalkozott, hogy többük mellett mentő, „fasiszta voltukat" cáfoló tanúk jelentkeztek. így Gömbös Zoltán érdekében egy 1957. december 5-én kelt, két tanú által is aláírt levélben tett vallomást Simor (Stern) Mihály, aki azt írta, hogy a fiatal tüzértiszt, Gömbös Zoltán, vállalva, hogy zsidóbérencnek minősítik, a háború alatt náluk lakott albérletben. Ez családja számára nagy megnyugvást, védelmet jelentett. Jelen ügyet nem kívánja befolyásolni, mindezt spontán közli a bírósággal, mert fontosnak érzi, hogy tudassa: Gömbös Zoltán jellemes, jó szándékú, emberséges férfi. Nincs jele annak sem, hogy tudomásul vette volna a bíróság, hogy Köves István („volt csendőr") korábban kommunista párttag volt. (Schiffer János esetében sem számított mentő körülménynek, hogy a pártegyesítést megelőzően szociáldemokrata volt - ez adott esetben inkább gond lehetett volna -, vagy hogy Mórra kerülése előtt a „vörös Csepel" kommunista párt- és üzemvezetői számára a TIT keretében orosznyelv-tanfolyamokat vezetett, s ezt több elismerő oklevél is igazolta. Az sem minden pikantéria nélkül való, hogy a „horthysta tiszt" némettanár oroszul anno a fronton tanult meg.) Több vádlott mellett a munkahelye is kiállt egy-egy levélben - így Gömbös mellett is -, Varga Miklós érdekében pedig 1957. november 6-án Madarász Sándor volt tanácselnök-helyettes írt Budapestről a bíróságra, kifejezve háláját, amiért a nemzetőrparancsnok menedéket kínált fel részére. Ugyanakkor - Varga kérése ellenére - nem jelentkezett a bíróságon a Bednár család képviseletében senki, hogy ugyanezt igazolja, s Ulrich József sem tanúsította, hogy Varga a járási pártbizottság kívánságára (s személy szerint az ő javaslata alapján is) lett nemzetőr. A sors iróniája, hogy Kiss József védőügyvédjéül dr. Eisenbarth Tamást jelölték ki, aki ügyészként a vádat képviselte ellene 1949-ben. Kiss akkor 11 év fegyházat (!) kapott fegyverrejtegetésért. (Büntetésének hátralévő részét 1955-ben elengedték.) Eisenbarth etikai okokból Kiss védelmét nem vállalta. A volt csendőr Kovács Gyula mellett sem értékelték pozitívumként, hogy a nyilas rémuralom kezdetén, 1944. október 16-án megszökött testületétől, s hogy emiatt a hadbíróság őt 5 évre ítélte és lefokozta.