Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Előzmények

ELŐZMÉNYEK: AZ ÖTVENES ÉVEK „ De bőrünk alól kisüt lobogva Már vérünk, e bús, mindeddig lomha. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. " (ADY ENDRE) A Magyar Kommunista Párt móri vezetése a szovjet csapatok beözönlését követően azonnal a hatalom megragadásán és kiépítésén fáradozott. Az itteni és a vidéki pártszervezetek megalakítására 1945 kora tavaszán került sor. Tagja volt az új rendőrség vezetője, s delegátusuk volt úgy a földosztó bizottságokban, mint a községek irányító testületében, illetve a hamarosan munkához látó igazoló és a kitelepítési bizottságokban. Móron a kommunisták igyekeztek kisajátítani maguknak a nemzeti bizottságot is, amely az élet újraindításának nem könnyű feladatát végezte. (Vezetését - a máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett tragikus haláláig - a „sváb" Pisch József községi bíró látta el, aki a kisgazdapárt egyik prominense volt.) Ebben a testületben a Nemzeti Parasztpárt volt legfőbb partnerük. Tény, hogy a kommunisták a szovjetek árnyékában már a kezdetektől fogva jóval nagyobb szerepet kaptak annál, mint amit jelentőségük, számarányuk indokolt volna. Bázisukat elsősorban a szakszervezetbe is belépett szervezett - bányászok jelentették, akik közül többen Nyugat-Európában (Belgiumban, Franciaországban) is részt vettek a munkásmozgalomban. A falvakban alig néhány tagja volt az MKP-nak, ám erős szövetségest találtak maguknak a parasztpárt és a szociáldemokraták helyi képviselőiben. A hamarosan önmagára találó kisgazdapárt ezzel szemben jóval erősebb rivális volt, amely azonban az idő előrehaladtával már a megsemmisítendő ellenség szerepének eljátszására kényszerült. A kommunisták és az e tekintetben még náluk is radikálisabb parasztpártiak uralta földosztó bizottságok a parasztság évszázados álmát valósították meg akkor, amikor 1945 nyarán hozzáláttak a nagybirtokok felparcellázásához, a nincstelenek közötti kiosztásához, ám mindez egyúttal számtalan baj és tragédia forrása is lett. 1945-ben köztudottá vált, hogy a Móri járás - ahol nagy számban élt német, és kisebb arányban szlovák ajkú nemzetiség - igen nagy változás előtt áll, s ez - érthető módon - rettegéssel töltötte el az érintetteket. A legújabb kori, mesterségesen előidézett népvándorlás, a ki- és betelepítés rendkívüli megpróbáltatást jelentett ezen népcsoportoknak épp úgy, mint a magyar