Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Miklós grófot és feleségét is. Volt olyan menekülő, akit szőlőkaróval vertek agyon, másokat agyonlőttek a szőlőhegyen. (Mint Schwartz Alajos írja - egyházi adatokra hivatkozva - a móri németségről szóló kiváló könyvében, a front alatt 254 móri lakos halt meg, s közülük csak 38 természetes halállal, 92 viszont bizonyítottan orosz golyók által veszítette életét. 29 ) 1945. március 18-a tehát legfeljebb az akkori ünnepi beszédekben jelentette a felszabadulást, valójában a gyász, az el nem múló fájdalom emléknapja volt. Ezt a kollektív megaláztatást, megtiprást jelképezte az obeliszk, amelynek a lerombolásán egyre többen buzgólkodtak ezen az októberi késő délutánon, estén. (Voltak, akik nem sokkal a front után, 1948 szeptemberében is „merényletet" terveztek ellene. 30 Ez utóbbi eset tragikus módon fejeződött be: a csekély anyagi kárral járó robbantás elkövetőit statáriális bíróság elé állították, s két fiatalembert halálra ítéltek miatta, míg két másikat hosszú évekre börtönbe zártak.) A szovjet emlékszobor 1956. október 26-i megrongálása több fázisban zajlott le. A felvonulás idején Szatzker György és néhány társa már megkísérelte a vörös csillagot, a rendszer jelképét eltávolítani az obeliszk tetejéről, de nem jártak eredménnyel. Ugyanakkor hiába próbálkoztak a hatalmas betongúla lerántásával is. A Kossuth tsz magtárosa, Pisch József (aki Mór nagyközség igen népszerű, 1946-ban meghalt bírójának fia volt) a lakásán tartózkodott, ahol néhány, számára ismeretlen, felesége emlékezete szerint Budapestről érkezett egyetemista kereste fel, hogy létrát, kötelet kérjenek tőle a raktárkészletből. Ő ezek kiadására nem volt hajlandó addig, amíg azt utasításként Schmidt Ferenc tsz-elnök (aki maga is jelen volt a szobordöntésnél) írásba nem adja. A távozó, majd a némi huzavona után megszerzett engedéllyel visszatérő fiatalok megkapták a kért eszközöket. A létra ugyan rövidnek bizonyult, tervüket mégsem adták fel, Kaiser Ignác másikat hozott a községi tűzoltószertárból. Egy fiatal felmászott rajta, s az emlékmű csúcsán lévő csillagra kötötte a kötelet. Vezényszavára megkísérelték a betongúla lerántását, de a kötél elszakadt. Körülbelül ezzel egy időben érkezett meg a tüntető tömeg a Kossuth utca irányából a térre. Az élen a vájáriskola tanulói haladtak egyik szakoktatójuk vezetésével. A vádirat, amelyet a szobordöntők perében adott be a bíróságra a járási ügyész, dr. Irmes Gellért 1957 júniusában, azt állapítja meg, hogy Bárdi Ádám vájáriskolai oktató buzdítására, mi több, parancsára (!) mászott fel az emlékoszlopra az egyik diák, Sebestyén József, s megpróbálkozott a csillag letörésével. Mivel ezt puszta kézzel nem tudta megtenni, valaki egy fejszét nyújtott fel neki, s azzal ütötte azt le. Az emlékművet körülálló tömeg ezután Sebestyént vállra kapta és megéljenezve, többször a levegőbe dobta, s ezzel megkezdődött a síremlékek feldúlása, a kerítés kidöntése. A rombolásban a vádirati tényállás szerint legalább tizenhét férfi illetve fiú vett részt, 29 Schwartz Alajos: A móri németség története és élete. Mór. 2002. 104-106. Ugyanezeket az adatokat közli: Inter Arma 1944^5. Források a Székesfehérvári Egyházmegye történetébó'l II. Szerk.: Mózessy Gergely. A Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár kiadása, Szfvár, 2004. P. Horváth Szilveszter ideiglenes adminisztrátor jelentése. Mór, 1945. május 15. 190. 30 Az 1948-as „merénylet" rendelkezésemre álló iratanyagát következő tanulmányomban dolgozom fel.
