Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
részesülhettek. Kovács Gyula Márianosztráról szabadult 1959-ben. Kiss József, aki korábbi, félbeszakított büntetését is kénytelen volt leülni, 1965 februárjában szabadult volna, ám 1964-ben elengedték, mivel az előzetesben illetve közbiztonsági őrizetben töltött 5 hónapot és 9 napot elengedték. Gömbös Zoltán büntetését a bíróság kitöltöttnek vette az internálással, illetve az előzetesben töltött idővel, de ellenforradalmán múltjával két évig rendőrségi felügyelet alatt állt, rendszeresen jelentkeznie kellett, nyilvános helyekre nem járhatott. Azonban ennek leteltével is megfigyelték, túl azon, hogy pusztán vezetékneve önmagában is sok kellemetlenséget okozott a családnak. 325 Szabadulása után egy ideig vasúti pályamunkásként kereste kenyerét. Csak két évvel 1971-ben bekövetkezett halála után törölték a rendőrség III/III-as osztálya operatív nyilvántartásából. Köves István három részletben ülte le másféléves büntetését. Végül 1959. május 10-én szabadult feltételesen. Varga Miklós és Simon József idejébe szintén beszámították az őrizetben töltött időket, s amellett a közkegyelem is kedvezően érintette őket. Simon gyermekét azonban a csernyei pártalapszervezet javaslata alapján, a járási pártbizottság utasítására nem vették fel a móri gimnáziumba. A kereskedő végzettségű Rakk Ernő, aki szintén kitöltötte büntetését, 1964-ben boltvezető lehetett volna, ehhez azonban - mint volt ellenforradalmár - nem kapott erkölcsi bizonyítványt. Az Elnöki Tanácshoz fordult tehát mentesítésért. Kérvényét elutasították. Kukor Károly 1968 nyarán tiltott határátlépési kísérlet közben lebukott. A tervezett disszidálást azért akarta elkövetni vallomása szerint, mert úgy érezte, volt ellenforradalmárként nem tud érvényesülni. A megyei bíróság 1958. február 14-én hirdetett ítéletet a pusztavámi forradalmárok perében. 326 A tárgyalást dr. Horányi Károly járásbíró megyebíróként vezette le. A vádat dr. Irmes Gellért volt járási ügyész képviselte a tizenkét vádlottal szemben, akiket - ugyanúgy, mint a legtöbb forradalmárt - népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, illetve izgatás, valamint a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rongálás vádjával idéztek a bíróság elé. A meglehetősen szövevényes per szálait még jobban összegubancolta az, hogy valamilyen meggondolásból ide csatolták azoknak a bokodi nemzetőröknek az ügyét is, akik a per tárgyává tett cselekményüket Csókakőn követték el a vádirat szerint 1956 októberében. S ráadásul a pusztavámi bánya munkástanácsa ellen lefolytatott büntetőeljárás is kötődött a jelen ügyhöz. A per eredetileg Halvachs István és társai 327 címen indult meg. Halvachsot, mint azt említettük, az elsők között vették őrizetbe 1956 decemberében, majd minden jogalap nélkül őrizetben tartották a móri tisztiőrsön illetve Fehérváron 1957. március 12-ig. Őt követően először Farkas Andrást tartóztatták le 1957. ja325 Özvegy Gömbös Zoltánné személyes közlése. 326 FML FMF iratai. BÜL. 1957: 431. sz. és SZVL 1017/1957. 327 FML FMF iratai. BÜL. 1957:018. sz. A dokumentumra véletlenül bukkantam egy másik, attól teljesen független ügy aktájában a Halvachs István tragédiájáról szóló könyvem megjelenését követően, 2004-ben.
