Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

szen a statáriális és a népbíróságok bevett gyakorlatának mintájára akár meghatározhatatlan számú emberölési kísérletként is értékelhette volna a bíróság cselekményüket! Dr. Tóth Dezső tanácsa azonban mindezt - szerencséjükre - egészen másképp látta, s azt állapította meg, amit Kukorék, akik egy halottat és két sebesültet veszítettek, védekezésükben is állítottak: ők egyszerűen elmenekültek a szovjet egység tüzelése elől. Márpedig „ez nem valósít meg semmiféle bűncselekményt." A bíróság szerint a „vádlottak védekezése logikusnak látszik, megcáfolva nincs, a per adataival ellentétben nem áll", s ezért a vádirati tényállást nem fogadta el ítélete alapjául. (Az ügyészség valamely okból nem tartotta fontosnak sem az akcióban részt vett koronatanú Szabó nyomozó, sem a magyar pufajkások, sem pedig - esetlegesen - szovjet katonák meghallgatását a fentiekről, de nem idéztek be bodajki, balinkai civileket sem a vád igazolására.) Varga Miklós MÁV-alkalmazottat, a járási nemzetőrség volt parancsnokát, aki az eredeti és az összevont perben egyként elsőrendű vádlott volt, népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel és személyes szabadság megsértésével elkövetett bűntett miatt kétévi börtönre ítélte, és különböző jogainak gyakorlásától négy évre eltiltotta a bíróság. Varga mindvégig tagadta bűnösségét, védekezését - hogy a beosztását a községi, majd a járási nemzeti bizottság megbízásából vállalta - nem fogadták el. A bíróság a volt ÁVH-beosztottak letartóztatását törvénytelen cselekedetként, s Varga ebben való közreműködését tényként értékelte, és elfogadta a vád azon állítását, miszerint a terhelt összes tevékenysége az ellenforradalom célkitűzéseinek magvalósítását szolgálta: azaz kétségtelenül az államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel tényálladéki elemeit valósította meg. (Vagyis: mivel a pártvezetés az októberi eseményeket átértékelte, a forradalmat ellenforradalomnak nevezte, minden tevékenységet ezután ellenforradalmi cselekményként lehetett értékelni, szabadon válogatva eszközökben és módszerekben.) A verdikt annak ellenére szólt így, hogy a bíróság elfogadta Varga véleményét, amely szerint a nemzetőrség szervezésében és működésében a rendőrséggel karöltve dolgozott, s együttesen látták el a szolgálatot. Simon József állítólagos, Varga által történt parancsnokká jelölését, vagy Estélyi Gyula, Szekeres László, Madarász Sándor felkutatásának elrendelését nem látta bizonyítottnak a bíróság. Mint ahogy a letartóztatott ávósok esetleges bántalmazásában, vagy annak elrendelésében sem állapította meg a felelősségét. Ezzel szemben maga is védőőrizetként értékelte azok Székesfehérvárra való szállítását. (Vajon Schiffer János esetében ugyanezt miért nem lehetett megállapítani?) A vád - Kaviczki és Réti vallomásaira alapozott - azon állítása sem igazolódott be, hogy a nemzetőrök az ávósokat még azzal is megalázták, hogy oroszlányi rabokkal zárták őket össze. Ezt maga Gaskó József cáfolta meg, kijelentve azt is, hogy őket senki nem bántalmazta. Vallomását Sz. Nagy Imre megerősítette. (A per idején egyébként Sz. Nagy is rendőrként szolgált Tatabányán.) A szintén bányász foglalkozású Kiss József vádlott tagadta bűnösségét, különösen azt, hogy erőszakos cselekményt követett volna el az „ellenforradalmi idő-