Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
rendőri szervek milyen harci cselekményeket hajtottak végre az ellenforradalmi erőkkel szemben az ÁVH[-val] és a honvédséggel vállvetve október 23. és november 4. között?", az igazságnak megfelelően a szűkszavú „Nemleges" feleletet adta... Megjegyezte azonban, hogy az ismert módon és körülmények között őrizetbe vett és (mint emékszünk rá: Réti felügyelete alatt) a fogdában tartott ávósokat Székesfehérvárra szállították - szerinte - „valószínű azzal a céllal, hogy ott fizikailag megsemmisítsék őket". 283 A főosztályra beérkező jelentéseket Kéri Ferenc százados összesítette. Ebben megállapította, hogy a megye területén két rendőr halt hősi halált az ellenforradalmárokkal vívott harcban, s négyen sebesültek meg. Arról azonban nem tett említést, hogy a halálesetek és a sebesülések mindegyike az ugyanott, ugyanakkor: a szovjetek által 1956. október 24-én, a főkapitányság előtt leadott sortűz következménye volt, holott a súlyos, életveszélyes sérültek egyike közvetlen elöljárója, Horváth János őrnagy volt! Egy, még a télen, 1957. január 2-án, a központi ügyeletre leadott jelentés szerint viszont a megyei rendőri állományból öt rendőr halt hősi halált a harcok során. A móri rendőrőrs állományából közvetlenül a forradalom kirobbanása előtt Sztálinvárosba vezényelt Dákai Károly tizedes és a Székesfehérvár-Maroshegyen lévő rádióadónál szolgált körzeti rendőr, Bodoki Pál törzsőrmester is feladatteljesítés közben veszítette életét, azonban elöljáróik nem nyilváníttatták őket hősi halottakká. Mindketten november 4-én estek el, Bodokit a muszkavezető Fejes János volt ávós főhadnagy és a vele lévő orosz katonák lőtték le, a nemzetőrökhöz beosztott Dákait pedig - nem kellően tisztázott körülmények között, de minden valószínűség szerint tévedésből - egy másik nemzetőr-járőr tagjai. (Dákai halálát tüdő- és fejlövés okozta.) A harmadik rendőr Horog István szakaszvezető volt, akinek a sírjára a Belügyminisztérium nem engedélyezte, hogy a rendőrség koszorút helyezzen - mint Bodoki és Dákai esetében sem. Halálának körülményeiről nincs közelebbi információnk. A volt ávós sorkatonából lett rendőr tizedest, Dákai Károlyt 1956. december 7-én szülei temettették el a móri Homoki temetőben református egyházi szertartás szerint. (A temetésen a fényképfelvételek tanúsága szerint három rendőr vett részt, az egyik Hűmmel János, a másik Réti Zoltán volt, harmadik társuk ismeretlen.) A móri református egyház halotti anyakönyvének 1956/26. sorszám alatti bejegyzése szerint Dunapentelén, az irodaház előtt esett el ifjabb Dákai Károly BM-dolgozó, halálának oka lövés volt. Mint Ábrahám János lelkész a jegyzetek rovatban rögzítette, „utcai harc során esett el Dunapentelén az [ottani] anyakönyvi bejegyzés szerint november 4-én, a fejfáján feltüntetett időpont szerint október 25-én, míg a hullaszállítási engedély alapján november 11-én." 284 1957 nyarán Dákai holttestét a család beleegyezése nélkül exhumáltatta a rendőrség. 285 Felte283 FML BM FM RFK iratai. 1957. 284 A móri református egyházközség irattára. „Halottak anyakönyve a móri református egyházban az 1956. évben." 285 Benczik János és Pirik Mihályné Dákai Erzsébet személyes közlése. Az exhumálás szemtanúja volt - titokban - több Tábor utcai fiú is. Az esemény megtörténtét egymástól függetlenül egyezően mondta el Benczik János és Varga Ferenc. Dákai Károly rendőr tizedes, nemzetőr tragikus halálára Benczik János hívta fel a figyelmemet.
