Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
nem fog megfeledkezni." (Mező Béla sietve tette hozzá: „A szovjetek segítettek abban, hogy itt ne legyen vérengzés a járás területén".) 1957 nyarán még mindig tartotta magát - joggal - az a belügyi állományt igencsak sértő vélemény a lakosság, de főleg a pártvezetés körében, hogy a rendőrség a forradalom idején nem állt a helyzet magaslatán, bizonytalankodott, s ha minden esetben nem is állt az „ellenforradalom" oldalára, legtöbbször magatehetetlenül, vagy kívülállóként figyelte az eseményeket. Ladvánszky Károly őrnagy 281 , a BM egyik osztályvezetője ezt a számára elviselhetetlen állapotot kívánta megváltoztatni, amikor körlevélben fordult a járási, megyei kapitányságokhoz, mellékelve egy szempontsort is a fenti állítások cáfolatát célzó jelentések összeállításához. (A rendőri, belügyi vezetés nyilvánvaló módon tisztában volt a testület október-novemberi helyzetével, lehetőségeivel, tevékenységével, s hogy mindez csupán szerecsenmosdatás. A dolgok felemásságát jól példázza, hogy a megyei rendőrfőkapitány, dr. Sebestyén László ezredes a helyettesének azt a Horváth János őrnagyot javasolta, aki 1956. október 24-én a szovjet sortűz következtében súlyos sérüléseket szenvedett több társával a Szabó-palota előtt. Sebestyén a javaslatának indoklásában ugyanakkor kendőzetlenül elmondta, hogy a súlyos sérültet a honvéd kórházba szállították, ahol a kórteremben éles viták folytak a párt szerepéről, a szovjet csapatokról, az AVH-ról. Ebben az őrnagy is részt vett. „Ekkor Horváth elvtárs is tett olyan kijelentést, hogy most már menjenek haza a ruszkik, eleget voltak itt. Ugyancsak voltak olyan kijelentései az ÁVH-val kapcsolatban [...], hogy az AVH-ra nincs szükség, még a Rendőrségen belül is olyan nagy volt az AVH-elnyomás, hogy az ember egy lépést sem tehetett anélkül, hogy arról ne tudtak volna." 282 Horváth őrnagy természetesen Sebestyén helyettese lett.) A móri járási kapitányságnak a Ladvánszky által megjelölt tárgyban készült jelentését Réti Zoltán főhadnagy állította össze 1957. július 30-án, s azt Mező Béla láttamozta. A történelemhamisítás, a legendagyártás iskolapéldáját megkíséreljük röviden bemutatni. Réti a kérdésekre adott jelentésében koronatanúként (!) azt írja felettesének ellentétben a tényekkel -, hogy a járási rendőrkapitányság épületét 1956. október 28-án az ellenforradalmi elemek elfoglalták, majd ezt követően (31-én) a tisztiőrs épületét, valamint a községi tanácsházban elhelyezett I. számú körzeti megbízott helyiséget is. A jelentésből arra lehet következtetni, mintha az épületeket támadás érte volna, holott a főhadnagy tökéletesen tudta, hogy mindegyik esetben egyszerűen azok átadása történt az akkori rendőrkapitány, Vincze Kálmán főhadnagy tudtával, sőt egyenesen annak utasítására. (Ráadásul mindez a pártvezetés és a megyei rendőr-főkapitányság egyetértésével történt.) Mint hozzáteszi, a rendőri állomány „ellenállást nem fejtett ki, a két KMB-helyiséget védeni nem tudták, mert ez időben Székesfehérváron tanfolyamon voltak." A rendőrkapitányság esetleges lefegyverezését firtató kérdésre azt feleli, hogy „október 28-án 281 Ladvánszky Károly az 1956. december 8-án történt salgótarjáni sortűz egyik fő felelőseként híresült el. Az 1980-as években a televízió Kék fény című műsorának gyakorta volt szakértője, akkor már rendőrtábornokként. 282 FML Az MSZMP MB iratai. 1957. 19. f. 3. ő. e.
