Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Az ügy a vádlottak fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság elé került (Löffler felmentésért, Kovács és Borovszky enyhítésért folyamodott), ahol 1958. január 8-án a volt munkástanácselnök büntetését megfelezték. Kovács Sándoré változatlan maradt, de az elítélés alapjául szolgáló tevékenysége más minősítést kapott: szervezkedés helyett a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel lett. Borovszky elsőfokú ítéletét helybenhagyták. A börtönbüntetés után sem értek véget azonban megpróbáltatásaik. További életüket is árnyékként kísérte '56-os szerepvállalásuk. A politikai nyomozók - a megyei főkapitányság III/III-2. alosztályán - nyilvántartották és figyeltették őket. Mint az őt megfigyelő „Bogár" fedőnevű ügynök írja jelentésében Löfflerről 1961-ben, „[...] szívből gyűlöli Kádár elvtársat". Löfflerre állították egy időben „Szigetvár" rezidenst is. „Bogár Lajos" 1969-ben jelentette tartótisztjének, Gálicz Béla századosnak, hogy a továbbiakban nem tudja Löfflert szemmel tartani. Ezután B. I., illetve M. E. „társadalmi kapcsolat" jelentett róla. Löffler Istvánt végül 1970. április 17-én Fogarasi főhadnagy törölte a figyelődossziéból. Időrendi sorrendben a móri szobordöntők, illetve a pénzügyőrség támadói elleni per következett a rendteremtés során, 1957 nyarán. Az utóbbi résztvevők ügyét - noha a cselekményük bizonyos értelemben összefüggött a másikkal - leválasztották, s velük szemben külön eljárásban hoztak ítéletet. 262 A vádiratot mindkét esetben dr. Irmes Gellért járási ügyész készítette el a tavasz folyamán, s adta be a megyei bíróságra. Ami sajátossága a dolognak, hogy a tárgyalást Kajdi József járásbíró megyei bíróként tárgyalta, nyilvánvaló módon pártutasításra. Képzettségét és hatáskörét ugyanis a feladat meghaladta. (Az egykori bányacsillés, Kajdi, nem végzett jogi egyetemet, csak „gyorstalpalót" - jogakadémiát -, s így doktorátussal sem rendelkezett, ám párthűségéhez, politikai megbízhatóságához kétség nem fért. Mint arra emlékszünk, civil pufajkásként fegyveresen maga is részt vett a forradalom leverésében, tehát - mondhatni - első kézből rendelkezett információkkal az elkövetőkről. Mindez természetesen egy jogállamban teljes abszurditás lenne, sőt, még az adott időszakban sem számított bevett gyakorlatnak. Figyelemre méltó az is, hogy úgy a járásbíró, mint a járási ügyész a munkásőrségnek is tagja lett még 1957-ben!) Az őrizeteseket a tavasz folyamán a móri fogdában tartották fogva, s mindegyiküket súlyosan, több ízben is megverték. Különösen azok szenvedtek el rendkívüli bántalmazást, akik a fináncház támadásában vettek részt. Visszaemlékezők szerint az egyik legbrutálisabban bántalmazott fogoly „Daliás" Pisch Ferenc volt. A móri fogdában eltöltött idő alatt az őrizeteseket - a korábbi gyakorlattól elté262 A két per dokumentációja a kutatómunka során nem került elő sem a megyei bíróság, sem a megyei ügyészség irataiból. Az eseményekre illetve a számonkérésre vonatkozóan elsősorban Pisch Ferencné, Geszler Antalné, Ruff Jánosné, Kocsis Ferencné és dr. Irmes Gellért adott szíves tájékoztatást. Geszler Antalné néhány bírósági iratot is a rendelkezésemre bocsátott eredetiben. Az események rekonstruálásához felhasznált két vádirat Horváth István hagyatékából került Kmetz Károlyhoz, aki szíveskedett azokat fénymásolatban átadni. Jóindulatú támogatásukat ezúton is köszönöm.
