Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
A Kiss- és a Mosberger-iiggyel egyidejűleg a rendteremtés szándékával folyt a Turáni Béla és társai elleni politikai büntetőügy 253 is a megyei bíróságon, amelyben a megyei főügyész, Mátai Pál és dr. Baróth Ernő ügyész képviselték a vádat. Ezzel párhuzamosan a hírlap is az ilyen esetekben megszokott hangvételében tájékoztatta az olvasókat az ügyről, egyúttal követelve azt is, teremtsenek rendet a móri földműves-szövetkezet irodájában. De hát mi is történt ott? Mint az 1957. március 15-én megjelent, sajátos stílusú újságcikk közli, 1957. február 7-én a mórijárási rendőrkapitányságnak jelentették, hogy a földműves-szövetkezet irodájában egyes dolgozók ellenforradalmi gúny verseket, röpcédulákat sokszorosítanak. A vizsgálat megállapította, hogy az egyik röpcédulát Nagy Gyula, a Nemzeti Bank móri fiókjának hitelügyi előadója juttatta el a földműves-szövetkezet főkönyvelőjéhez, Turáni Bélához. Turáni másnap reggel az irodában több dolgozó előtt felolvasta az uszító tartalmú gúnyos verset, majd átadta azt Fléderevics Ferenc könyvelőnek, aki azt több példányban legépelte és tovább adta. Az uszító tartalmú gúnyvers újabb továbbítását és sokszorosítását Karlovics Gyuláné és Rőper Sarolta végezte. így a földműves-szövetkezet irodája „az ott dolgozó becsületes, józan gondolkodású emberek akarata ellenére is ellenforradalmi góccá alakult" - közli az olvasókkal a cikk. (A gúnyvers nem más volt, mint az ún. „Hruscsov-miatyánk", egy közismert ima átirata. Az egyébként szellemes versike, amely legfeljebb politikai kabaréba illett volna, a rendőrség és az ügyészség olvasatában már a fennálló társadalmi rendszer és a testvéri Szovjetunió, valamint annak vezetője elleni izgatásnak minősült, s ekként bűncselekményt valósított meg.) Ezzel egyidejűleg egy „Hova lett a cigaretta..." kezdetű röplap is közkézen forgott az irodában, amely - mint azt a nyomozó hatóság megállapította ugyan nem valósított meg közvetlenül izgatást, de az adott körülmények között alkalmas volt nyugtalanság keltésére, és közvetett módon gúnyolta a népi demokratikus rendet, s rémhírek terjesztésére is alkalmas volt. Ezt a röplapot Veszprémi Gézáné szövetkezeti dolgozó vitte be az irodába, s ezt Róka Györgyné és Karlovicsné ugyancsak sokszorosította. (Mint azt az újságíró megállapítja, nem is lehet csodálkozni a történteken, hiszen március 12-én délelőtt is egy horogkereszt díszítette az iroda kapuját, amit természetesen az „ellenforradalmárok, fasiszta fenevadak" rajzoltak oda.) Az ügyben meglehetős gyorsasággal igyekeztek eljárni a hatóságok. Letartóztatták Turánit, Nagyot, Fléderevicset és a későbbiekben Rőper Saroltát. (A három férfi mindegyike - 1-2 nap eltéréssel - egy-egy hónapot, Rőper Sarolta egy napot volt előzetesben, illetve őrizetben.) A vádirat már március 6-án elkészült, s az ügyész végül öt vádlottat adott át a bíróságnak. Nem emeltek vádat Kaiser Józsefné és Róka Györgyné ellen, mivel cselekvőségük súlyát csekélynek tartotta a megyei ügyész. A megyei bíróság március 27-én hirdette ki ítéletét, s e szerint Turáni Béla első-, Nagy Gyula másod-, Rőper Sarolta negyedrendű vádlottat bűnösnek mondta ki népi demokratikus államrend elleni izgatásban, s ezért őket 253 FML FMF BÜL. 1957:71. sz. Turáni Béla és társai. Izgatás.
