Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

könyvi bejegyzése miatt, felesége egy üzemben kapott munkát, fizetésének fele az albérlet költségeit fedezte. Dr. Tóth Dezső bíró - példa nélküli módon - az 1957. december 6-án illetve 30-án megtartott tárgyalást követően másodszor is felmentette (ezúttal bizonyítottság hiányában) Kiss Sándort, elmondva azt is indoklásában, hogy Mező Béla tanú, jelenleg rendőrkapitány nem tekinthető érdektelennek, mivel a beosztottai készítették azt a nyomozati anyagot, amelyre a vádirat alapul. Ha az nem bizonyosodik be, rá és munkatársaira rossz fény vetődik, érdeke tehát, hogy Kiss ellen valljon. Mint megállapította a bíróság, Mező és Mezoné vallomása egymásnak is ellentmond, ezért aggályos. Kiderült az is, hogy Szuhács a tárgyalást megelőzően megkereste Kiss volt kollégáját, Révay Gyulát a lakásán, s többször utalt arra, jó lenne, ha Kiss Sándor ellen tenne vallomást. Révay, aki egyébként nem volt jó viszonyban sem Kissel, sem Szuháccsal, erre nem volt hajlandó. De nem igazolódott be az a vádpont sem, hogy Simon Lajosné tanácselnök-helyettest Kiss községi nemzeti bizottsági tagként ki akarta volna lakoltatni a szolgálati lakásból. Szenté István (1956-57 telén volt) tanácselnök elmondta, hogy „Simonék lakásügye már az ellenforradalom előtt terítékre került" mintegy másfél hónappal. A tanácselnök-helyettes Simonnét, mivel felmondtak neki, nem illette meg a szolgálati lakás, a falunak viszont szüksége volt rá, mert a község új állatorvosa azt igényelte. A kiköltözésről szóló határozatot egyébként még az előző, Szuhács János tanácselnök vezette vb hozta. így történt meg a kiköltöztetés december 20án, amikor már ő, Szenté volt a tanácselnök. (Kiss Sándor akkor már egy hete a móri fogdában ült.) A december 9-i, a bányászsztrájkra való uszítás vádja sem felelt meg a valóságnak. Abban Kiss szerepe annyi volt, hogy a bánya kultúrházában, ahova zenekari próbára érkezett - ő dirigálta az úttörő- és a bányászzenekart is -, megkérték, hogy az egyébként munkaellenes hangulatban olvassa fel a munkástanács munkára felhívó határozatát. (O állt a lámpa alatt az egyébként sötét nagyteremben, a szöveghez, amelyet természetesen felolvasott, semmilyen kommentárt nem fűzött.) Az ügyész 1957. december 31-én ismét fellebbezett a felmentés ellen, elítéltetésért. A fellebbezés indoklása messze határidőn túl érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, hiszen az iratot 1958. június 13-án érkeztették, de ez nem jelentett akadályt: 1958. október l-jén újabb tárgyalást rendeltek el, ezúttal azonban másik bíró kijelölésére utasították a megyei bíróságot. A harmadik tárgyalást 1958. december l-jén és 2-án tartották meg Székesfehérváron, azonban újabb tanúk beidéztetése vált szükségessé, ezért 22-ére elnapolták. Tanúként beidézték a kisgyóni bánya munkástanácsának volt elnökét, az időközben közbiztonsági őrizetet szenvedett, fizikai munkára helyezett Walcz Jánost is. A tanúk azonban sorra kimentették magukat, végül az ügyész maga is elállt a vádpontok többségétől, s indítványára már csak a robbanóanyag beszerzése maradt a vád tárgya. Ezúttal sajátos „érvrendszert" sorakoztatott fel az ügyész, dr. Podt Sándor: szerinte azért igényelte a paxitot Kiss, mert korábban a teológia légkörében nevelkedett! (Kiss Sándor 1939-ben evangélikus tanítóképzőt, majd zeneművészeti főis-