Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

be illő módon - Pera János vezetésével teherkocsin Mórra ment azzal az elhatározással, hogy a lefogottat kiszabadítják. Pera János felkereste öccsét a Deák Ferenc utcai tisztiőrsön, a többiek pedig a kapitányságra mentek. Szabó nyomozó azonban természetesen hallani se akart az őrizetes elengedéséről, sőt, olyan kijelentésre ragadtatta magát - Harányi József szemtanú szerint -, hogy „véget vetünk a Pera-uralomnak és a Dittrich-kormánynak" Kisgyónban. Ekképpen a fegyveres kiszabadítási akció kudarcba fulladt, s így a kisgyóni párttagok közt feltétlen népszerűségnek örvendő Pera kiengedését az alapszervezet másnap határozatban követelte, szóvá téve azt is, hogy „vele szemben ilyen pártszerűtlenül jártak el. Több elvtárs, aki Pera elvtársat az őrizetbe vétel előtt és után látta, arcán olyan sérüléseket látott, amelyek feltétlenül arra mutatnak, hogy tettleg bántalmazták a móri kapitányságon. [A marxizmusból...] annyit mi is megtanultunk, hogy a proletárdiktatúra csak az ellenség felé diktatúra. [...] úgy látjuk, hogy a rendőrségen egészen más szellemben jártak el." 246 Pera a fogdában maradt még jó ideig, s az esettel hamarosan a járási pártelnökség is foglalkozni kényszerült. Komoly vita tárgya volt, hogy bíróság elé állítsák-e hatósági közeg elleni erőszak miatt, vagy sem, sőt, a közbiztonsági őrizetbe helyezése is szóba került. A tisztiőrs parancsnokhelyettese mindenestre nem tett különbséget abban a tekintetben, hogy ki milyen ideológiát képvisel a fogdások közül - mint Mező Béla elmondta a pártelnökségnek -, „Csizmadia [János] törzsőrmester tettleg bántalmazta a Pera Ferenc őrizetest. Ezt látta Kass hadnagy [őrsparancsnok], s nem tett jelentést. Kass mulasztását már pótolta. Csizmadiát felelősségre vonjuk."

247 Perát végül - párthatározatra - hivatalosan nem vonták felelősségre, mivel Klujber mellé állt az április 15-i elnökségi ülésen: „Nem javaslom, hogy bíróság elé állítsák. Az ügy anélkül is nagy tanulság volt neki." Mező ezzel nem értett egyet, bár megelégedettséggel nyugtázta, hogy az illető „elment a rendőrökhöz bocsánatot kérni". Csak Szekeres nem értette, hogy „miért lett akkor letartóztatva? Az egészet elkerülhettük volna. Úgy néz ki, mintha fegyverrel akarták volna kiszabadítani." Szerinte egyébként „az volt a baj, hogy rögtön őrizetbe lett véve". Tóth István helytelenítette, hogy Perát kihúzták a csávából: „Ha [a rendbontást] nem párttag csinálta volna, bíróság elé állították volna. Ez nem jó így. Ha párttag csinálja, elintézzük párton belül."

248 Pera Ferenc végül teljes „bűnbocsánatot" nyert. Augusztusban ő is a járási bányászfiatalok egyik képviselője volt a Moszkvában megrendezett Világifjúsági Találkozón. A párttaglétszám egyre növekedett a járásban, mind többen vélték felismerni a forradalom „ellenforradalmi" voltát a mindenünnen áradó pártpropaganda hatására. Az elnökség azonban kénytelen volt beismerni: a taglétszám nem elvi alapon növekedett, a tagátigazolás üteme csak akkor gyorsult fel, amikor annak határidejét kijelölték május 1-jében. (Aki későn jelentkezett, már csak tagjelölt lehetett.) Jelentős szerepe volt ebben annak a keserű döbbenetnek is, hogy a bolse246 FML Az MSZMP Móri JB iratai 1957. A kisgyóni alapszervezet jegyzőkönyve. 1957. április 5. 247 Uo. 19. f. 2. ő. e. - JB elnökségi ülés jegyzőkönyve. 1957. április 8. 248 Uo. 1957. április 15.