Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
itt maradtak a fogdában. Jó néhány olyan esetről tudunk a Móri járásban, amikor az illető abban a tudatban kérte szabadlábra helyezését, hogy előzetes letartóztatásban van, s annak ideje már lejárt. Erre közölték vele, hogy rosszul tudja: ő most tulajdonképpen internálva van! A rendőri felügyelet (REF) intézményét a kiszabadult elítéltekkel szemben alkalmazták, a lényege az volt, hogy meghatározott időpontokban a delikvens köteles volt az illetékes rendőrségen jelentkezni, a szórakozóhelyeket nem látogathatta, s éjszaka lakhelyén kellett tartózkodnia. Éjszakánként ezt a rendőrjárőr ellenőrizte. A tél folyamán háromhelyiségessé átépített tisztiőrsi fogda, amely addig - mint arra emlékszünk - két cellából állt és négy, más források szerint nyolc fő befogadására volt elegendő, ekkor a legnagyobb túlzással is csak 10-12 férőhelyes volt, 1957 tavaszán mégsem volt ritka a 25-28-as létszám! 234 Az elképesztő zsúfoltságon csak az enyhített valamit, hogy a létszámfelettieket a kapitányság épületében helyezték el. Néhány korábban lefogottat és a pusztavámi „ellenforradalmárokat", akik már január-február óta raboskodtak itt, Székesfehérvárra, a „Szabópalotába", vagy a megyei börtönbe, illetve a tököli, kistarcsai internálótáborba vitték. Halvachs Istvánt, aki december 14-e óta ült a móri fogdában, s eközben néhány hetet maga is Fehérváron töltött, szintén Kistarcsára szállították. Mint arról már szó volt, decemberben Vincze Kálmán még biztos volt abban, hogy Halvachsot hamarosan bíróság elé fogják állítani, ellentétben a többiekkel, akik - mint mondta - sokkal óvatosabbak voltak nála. Csakhogy - amint azt Puspán Kálmán százados a nyomozást megszüntető határozatában megállapította március 9-én - „a közel 3 hónapos nyomozati idő alatt mégsem sikerült annyi megnyugtató bizonyítékot összegyűjteni, hogy nevezettet bírói eljárás alá vonja" a hatóság. Mivel azonban az ő - és forradalmár-társai - személye a közrendet és a köznyugalmat Pusztavámon nagy mértékben veszélyezteti, „velük 235 szemben a rendőrkapitányság közbiztonsági őrizetbe helyezésre tesz javaslatot". A karhatalom korábban is kifogásolt fegyelmi helyzete a várakozással ellentétben továbbra sem javult. A rendőrkapitány arról tájékoztatta - jogos ingerültséggel - a pártelnökséget, hogy a fogdában „úgy összevertek embereket, hogy becsináltak. A fasiszták eljöhetnének tanulni a móri karhatalmistáktól. Csak szórakozásból csinálják. Nálunk nincsenek nagy halak. A Szabó [Húsom] hadnagy segítségül hívta a repülősöket azzal, hogy az én tenyerem fáj. [...] Van, akit meg sem kérdeznek, és már ütik. Bővebb részleteket még nem tudok, de a megyeiek megnézték az őrizeteseket, és azt mondták, hogy ilyet még Fehérváron se látni. Agyonvert emberekkel nem tud mit kezdeni az operatív munkás. A Pirók Emil, 234 Szilárd Imre személyes közlése szerint - mint ahogyan általában a többiek is - ő harmadmagával aludt egy pricesen. 235 FML FMF BÜL. TÜK 1957:018. sz. A nyomozást megszüntető határozat az összes pusztavámiról beszél, ezúttal azonban csak Halvachsot, Klubért és Stoffert internálták, a többiek Székesfehérvárra kerültek. Mahler Nándornét Budapestre, a Mosonyi utcai rabkórházba vitték, mert a móri tisztiőrsön elszenvedett megpróbáltatásai következtében gyógykezelésre szorult.
