Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
valaki, feketére össze volt verve, csak nyögött, fel se kelt. Ó egyedül maradhatott az ágyon, a többiek meg ahogy lehetett, összehúzódzkodva, a másik négy ágyon, illetve alatta. Reggeli nem volt, délben gulyáslevest kaptunk, a gépállomásról hozták. Vacsorát megint nem kaptunk, cigaretta sem volt. Másnap, 16-án jött vissza valaki kihallgatásról, azt mondta, nem kell félni, mert megtiltották a verést. Volt köztünk egy bodajki csendőr, napközben vele, meg két kiskutyával szórakoztak a nyomozók. Önkénteseket kértek kutyaidomításhoz, a kutya goromba lett, elkapta a csendőr nyakát hátulról, el is vitték, kapott valami oltást. Szerencsére nem lett komoly baj. Délben megint valami löttyöt kaptunk. 16-án délután négyünket szólítottak kihallgatásra, akkor már ott volt Angeli, neki is jönnie kellett. Az egyik irodában egy katonaruhás faggatott, hogy miket csináltunk a forradalom alatt. Én megmondtam, hogy ledobtam a csillagot, meg hogy jártam a tanácsházán. A végén megesketett bennünket, hogy többet ilyesmiben nem veszünk részt. Ezután elengedtek bennünket, körülbelül Vi 5 volt az ido. A Stolcz apósáékhoz mentünk, azok móriak voltak. Este a bányászjárattal elmentünk Balinkára, onnan meg a másikkal haza, Isztimérre." 232 Az adott időszakban a rendőri, a preventív és a közbiztonsági őrizet volt a legfontosabb három intézkedés a „rend" biztosítására. Ezek között az egyik lényeges különbség az időtartamban volt. A rendőri őrizetbe vétel legfeljebb 72 órás lehetett, ennek végrehajtása a rendőrség fogdájában történt. Valamely bűncselekmény gyanúsítottjával szemben alkalmazták. Ha a gyanú alaposnak tűnt, az ügyész az őrizetest előzetes letartóztatásba helyezte a rendőrség javaslatára. Ha ez nem történt meg, szabadon kellett őt engedni. (Itt egy pillanatig emlékeztetjük az olvasót Halvachs István őrizetének anomáliáira.) A preventív őrizet időtartama meghaladta a három napot, s elvileg bárki az elszenvedőjévé válhatott azon az alapon, hogy egy korábban elkövetett bűncselekménye (vagy gyanúja) alapján bűnismétléstől tartott a rendőrhatóság. Időtartama általában tíz nap volt, az esetleges „bűnismétlés" várható időpontja előtti, alatti, utáni napokat ölelve fel. Ezt szintén a rendőrség erre a célra berendezett épületeiben hajtották végre. A sajátos eljárást akár megelőlegezett büntetésnek is tarthatnánk, amely méltó párja volt a közbiztonsági őrizetnek. Az internálás (akkori hivatalos elnevezéssel: közbiztonsági őrizet) intézménye szintén rendőrhatósági jogkörben volt, s - amint azt Klujber László és Mező Béla is elmondta a pártelnökség tájékoztatására - azokat helyezték közbiztonsági őrizetbe, akiknek a bűnösségét a bíróság nem (vagy szerintük enyhén!) állapította meg, de az adott településen politikai okokból jelenlétüket nem tartották megengedhetőnek. Végrehajtása szintén a rendőrhatóság kezelésében álló táborokban, börtönökben történt. Időtartama legfeljebb hat hónap lehetett, de ezt többször is meghosszabbíthatták. Ritkábban az is előfordult, hogy ennél rövidebb időt, két-három hónapot szabtak ki a társadalomból kirekesztett személyre. Jó néhány közbiztonsági tábor működött, a leghírhedtebb a tököli és a kistarcsai intéz232 Müllner Ottokár személyes közlése.
