Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
kezdeti nehézségek voltak, mely [!] abból adódott, hogy az idó'sebb elvtársak a készletünkben levő új fegyvereket [a géppisztolyt] nem ismerték". 226 A semmilyen szervezeti rendbe nem tartozó, de megbízható kommunistákat is felfegyverezték a kritikus napokra a pártelnökség utasítására. Pusztavámra öt, Kisgyónba 12 puskát adtak ki. (A kisgyóniak ebből nem akartak átadni hatot a bodajki elvtársaknak, holott ez volt az utasítás.) Klujber ezzel kapcsolatos kérdésére a rendőrkapitány azt felelte, hogy még nyolc felesleges géppisztolyuk van ugyan, de az utasítás szerint azokat nem adhatja ki. A párttitkár megnyugtatta, hogy a munkásőröknek nyugodtan adhat ki automata fegyvert is ; Ez meg is történt, s gazdára lelt a még meglévő felesleges két puska is. A pusztavámi kommunista asszonyoknak azonban valószínűleg nem jutott ezekből, mert Sándor Gáborné azt mondta a pártbizottságon: „Az 1945 óta párttag nők sértődöttek, hogy nekik nem adnak fegyvert. [...] Gyengének találják az ellenforradalmárokkal való foglalkozást." Közülük csak azok kívánsága teljesült, akik a későbbiekben beléptek a munkásőrségbe. A pártvezetés határtalan félelmét semmi nem mutatja jobban, mint a fegyveres előkészületek érdekében összehívott elnökségi ülés (1957. március 11.), ahol Szekeres László kijelölt munkásőrparancsnok azt kérdezte, hogy „mi lenne, ha a nehézfegyver-rajt már most felszerelnénk? 227 így bármikor be lehetne őket vetni." Mező Béla azt felelte erre, hogy „minden kész egység erőt jelent, helyeslem". Szerinte egyébként az ellenforradalom részéről „frontális támadás nem lesz, hanem provokációk, és ehhez helyben kell a fegyver, hogy megakadályozzák. A szovjetek adnának nekünk fegyvert, ha a megyei parancsnokságuk utasítaná őket." A pártelnökség a karhatalomhoz felemás módon, hogy ne mondjuk, ambivalensen viszonyult. Egyrészt ebben az időben még rendkívül nagy szüksége volt rá a „preventív intézkedések" megtételében, másrészt viszont a nem csekély eufémizmussal „túlkapásoknak" nevezett terrorcselekedeteivel sem akarta magát (még jobban) kompromittálni. Ugyanakkor Klujber Lászlónak személyes oka is volt arra, hogy nehezteljen a pufajkások egy részére. Mint azt Mező Béla, az újdonsült rendőrkapitány jelentette neki, a pufajkásoknál „a központ Huszár [Pál]. Karhatalmista hatalom van, minden más az ő játékszerük. Véleményük szerint Klujber elvtársat is meg kellene gumibotozni, mert ő is ivott a sörből, amit a huligánok loptak. Azt mondják, Mező is pártolja az ellenforradalmárokat, mert nem engedem, hogy szórakozásból agyonverjenek őrizeteseket." A megyei rendőrfőkapitány, dr. Sebestyén László ezredes több alkalommal is kifogásolta például a karhatalom személyi összetételét - s nem alaptalanul. Horváth Ferencet több ízben is megnevezte, mint olyan személyt, aki „szökött rabként" (!) vesz részt a rendteremtésben. Mező Béla aggódva jelezte is az elnökség226 Jelentés. FML Az MSZMP MB iratai. 1957. 19. f. 20-25. ó'. e. 227 A móri munkásőrséget többek között 45 mm-es páncéltörő ágyúkkal és aknavetőkkel (!) is fel akarták szerelni a későbbiekben. Ezzel szemben még a következő évben is csak 2 golyószóró és 2 géppuska képviselte a komolyabb tűzerőt.
