Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Mátai határozott vezetése nyomán tavaszra már a 27 ügyészből 13 párttag, ám a dr. Gál László megyei bírósági elnök irányította 30 fős bírói testületből mindöszsze csak három. (A „régi vágású" Gál - még a háború előtt végzett a jogi karon - maga is csak 1956 októberében lépett be az MDP-be.) A párt természetesen az élet minden területén igyekezett teljes befolyásának visszaállítására. Március elején megtárgyalták a Fejér Megyei Hírlap ügyét, amelyről megállapították, hogy „az elvtársak többsége október 23. és november 4. között is a lapnál dolgozott, és egy vagy több kompromittálta magát, és egyike a másik ellen igyekszik ezt kihasználni". Kimaradnak olyan cikkek az újságból, amelyek a pártot igyekeztek volna népszerűsíteni. Szóvá tették azt is, hogy „alacsony a politikai színvonal, ez is okozója a lap tévelygéseinek". Sok a pontatlanság. Október 23. előtt 17-en írták az újságot, november 4. után pedig volt, hogy csak 4-en, mert a többi sztrájkolni akart. Klujber László, aki a megyei IB tagja is volt, kevesellte a pártosságot, márpedig azt a jelenlegi helyzet megkívánja. Feladatul szabták meg, hogy a hírlap leplezze le azokat a pedagógusokat is, akik az ellenforradalom alatt azt mondták, meglátszik, hogy nem azt tanítottuk, ami a könyvben van. Cseterki Lajos megyei első titkár szerint „a lap a pártbizottság irányítása mellett egy igen erős fegyver. [...] A pártrovat ma is a leggyengébb rovat... Minden egyes cikkbe becsúszik egy-két becsületes kommunista megtámadása. [...] kommunista fegyelem legyen és egyéni felelősség a cikkekért". Ekkor hangzott el Cseterki szájából az is, hogy le kell leplezni a munkástanácsokat is. A kormányzat még nem tudta, hogyan, milyen módon töri meg a munkás-önigazgatás szerveinek ellenállását. Az nyilvánvaló volt, hogy annak nem kívánatos tagjait mielőbb le kell cseréltetni, ha boldogulni akar. Ennek érdekében volt szükség a megrendelt cikkekre. A pártvezetés eközben pártnapokon is folytatta a „meggyőzést", nem mulasztott el egyetlen lehetőséget sem annak érdekében, hogy bizonyítsa: a dolgozó népet a horthysták, a nyugati burzsoázia ügynökei és a pártszerűtlen magatartást tanúsító osztályárulók félrevezették, hogy tönkretegyék a nép országát, elpusztítsák a proletárdiktatúra minden vívmányát, lejárassák a testvéri Szovjetuniót, amely önzetlen segítséget adott a népi demokrácia megmentéséhez. A móri járási pártvezetés, amelybe - mint láttuk - elsősorban a volt és újraalakult apparátus tartozott, s csak néhány sztálinistával egészült ki, eközben maga is végrehajtotta a helyi forradalmi események átértékelését. Erre az első „nyilvános" lehetősége a már említett, 1956. december 21-én megtartott járási pártaktíva 204 volt, ahol a hírlap egyik, Varga nevű munkatársa mellett jelen volt Gyenge Károly is a „megyei párttól". Első felszólalóként a volt nemzetőrparancsnok-helyettes, Vincze Kálmán rendőrkapitány tartott beszámolót az ellenforradalom elleni harcról. A nyögvenyelő204 Formálisan az ideiglenes intéző bizottság felső szerve az aktíva volt, amely - elvileg választott testületként - meghatározta a végrehajtásért felelős intéző bizottság tennivalóit, másrészt ellenőrizte azt. Vitás esetekben az egyes párttagok illetve az alapszervezetek is ehhez a pártfórumhoz fellebbezhettek. A gyakorlatban azonban mindez formalitás volt, a szigorú hierarchia szabályai szerint a megyei pártapparátus által meghatározott irányok és feladatok voltak a mérvadóak.
