Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

A pufajkások kedves gitárja... Ugyanebben az időben Mórról és a járás falvaiból is sokan elhagyták az országot, némelyek félelemből, mások kalandvágyból. (Egy részük március végéig a büntetlenség ígéretére visszatért.) A határátlépés eleinte nem volt különösebben nehéz, ám hamarosan megerősítették a határ őrzését, s a pufajkások, szovjetek vegyes járőrei mind gyakrabban tartóztattak fel gyanús járműveket, felmálházott, a határ felé tartó embercsoportokat. Az esetekről a megyei napilap hangzatos riportokban számolt be. Ezek a kis „színesek" már részét képezték a forradalom lejáratására megindult, a pártvezetés megrendelésére szervezett propaganda-hadjáratnak; a későbbiekben egyre inkább útszéli hangot ütöttek meg, s kifejezetten az októberi események résztvevői ellen uszítottak. Solymosi és Orsovai szerkesztő szinte a Móri járás „ellenforradalom-szakértőjévé" nőtte ki magát. Mint említettük, cikket írtak a járási nemzeti bizottságról, később a gánti és a kincsesbányai ellenforradalmarokról, a pusztavámi fegyverrejtegetőkről, majd „a móri ellenforradalmárok rémtetteiről". R. I. monogrammal pedig egyik kollégájuk írt a bodajki ún. „Kukor-kormánynak" az ottani kommunisták ellen „tervezett" megsemmisítő akciójáról hasonló stílusban. Nem volt tehát eredménytelen az egyre inkább magára találó megyei pártbizottság által kiadott direktíva, amelynek a célja a Fejér Megyei Hírlap - a megyei tanács és a pártbizottság lapja - szerkesztőségének kioktatása volt arról, mit is vár el tőle e tekintetben. (Mindenekelőtt több harcosságot, bátrabb kiállást, az ellenforradalmárok leleplezését.) Ugyanakkor megjegyezzük, hogy nem egy esetben túllőtt a szerkesztőség a célon, s ez a pártbizottság rosszallását is kiváltotta, főleg olyan esetekben, amikor a cikk állításai köszönő viszonyban sem állottak a megbírált üzemben vagy településen közismert tényekkel. (Erre majd a Kincsesi esték című, vagy a gánti bánya munkástanácsát „leleplező" cikkek kapcsán még visszatérünk.) A stílus jellemzésére most csak a „Báránybőrbe bújtatott farkasok" című, a móri járási nemzeti bizottságot pellengérre állító „írásmű" néhány mondatát idézzük: ,,...[A bizottság tagjai] habzó szájjal követelték a munkások és kommunisták életét. Mint a vérszomjas vadállatok követelték egyes elvtársak életét. [...] A bizottság tagjai voltak Harsányi Jenő csendőr fia, [...] Schiffer János horthysta szds, aki az iskolás gyermekeket felfegyverezte és összeállította a kommunisták névsorát. Különben az illető a móri gimnázium tanára. El lehet képzelni, hogy ott milyen kezekben van az ifjúság ne-