Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
hogy a „bakonycsernyei fegyverrejtegető s a környéket rémítgető útonálló banditák ügyében ők kapták a legmagasabb ítéletet" 184 1957. február 6-án. A még vagy másfél évig húzódó ügy azonban úgy ért véget, hogy az elsőbíróság ítélete nem változott meg, az esetből nem lehetett látványos, mindenki okulására szolgáló verdiktet produkálni. Decemberre - belpolitikai okokból is - elkerülhetetlennek látszott, hogy az utcákon a szovjet (illetve vegyes) katonai járőröket mielőbb tisztán magyar karhatalmi szervek váltsák fel, mivel a lakosságot mérhetetlenül irritálta az oroszok állandó jelenléte, a karhatalmi akciókban való részvétele. (Maga a KGB is szükségesnek látta, hogy a civilek - és a Nyugat árgus szemei - elől „rejtsék" a szovjet megtorló akciókat.) Ez vezetett oda, hogy hozzáláttak a megyében is a magyar karhatalmi (tiszti) zászlóalj létrehozásához 185 , amely látszólag legalábbis immár reguláris erő volt. Mielőtt erre sor került volna, a megyei újságban megkezdődött a „népi karhatalomnak" titulált erőszakszervezet népszerűsítése, s erre annál is inkább szükség volt, mert az embereknek a szovjetekhez csapódott apparátustagokból, visszatért, bosszúszomjas ávósokból, a forradalom által megbízhatatlannak tartott és emiatt leszerelt, eltávolított rendőrökből szerveződött társasággal szembeni ellenszenve vetekedett az oroszokéval. (A karhatalmistákat propagáló „életképek" időről időre visszatértek a Fejér Megyei Hírlap oldalain egészen 1957 nyár végéig, ezekből a későbbiekben bemutatunk néhányat.) Amint arról már szóltunk, Móron az első önkéntes „rendteremtők" november 4-én a késő délutáni, esti órákban jelentkeztek szolgálattételre Klujber Lászlónál, illetve rajta keresztül a megszállóknál, s már az első éjszaka rendőröket megszégyenítő alapossággal végezték az őrizetbe vételeket. Másnap aztán az ő vezetésükkel kezdődött meg a terrorhadjárat, amelynek a fegyverek begyűjtésén túl az erődemonstráció, a megfélemlítés volt a legfőbb célja. (A későbbiekben előszeretettel emlegették a Vértesben és a Bakony erdeiben lefolytatott fegyveres akciókat. Mező Béla egy ilyen „bevetés" során állítólag meg is sebesült. A szovjetek és magyar társaik Mező sógora, Bednár Sámuel orosztanár, tolmács közreműködésével hangszórón hívták fel a fegyverletételre az erdőkben kóborlókat. A fennmaradt legendák szerint a szovjet parancsnok humánusan akart eljárni, mindenáron meg akarta kímélni a magyar fiatalok életét...) A közöttük már ekkor feladatokat vállaló tartalékos tisztek, tiszthelyettesek vagy éppen korábban sorkatonai szolgálatot sem teljesített személyek azonban a „rendteremtésben" civilekként, önként és nem katonai behívás nyomán vettek részt, amint azt Huszár Pál írja az Elnöki Tanács Elnökségének címzett levelében. „Ezen idő alatt a Vértesben-Bakonyban lévő huligánok ellen fegyveres akciókat hajtottunk végre és teljesen megtisztítottuk a környéket tőlük. Majd a gyenge móri járási rendőrkapitányság megerősítésére rendeltek ki bennünket. Itt a beférkőzött osztályidegenek, akik az ellenforradalom idején a napszintre [!] jöttek, felszámolása volt a célunk. 184 FML Az MSZMP MB iratai. 19. f. 3. Jelentés politikai ügyekben hozott bírói ítéletekről. 1957. április 5. 185 A „honvéd karhatalom" szervezése Budapesten már november 6-án megkezdődött.
