Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

dául a sötétség leple alatt a tanácsház oldalához támasztottak valakik egy gép­pisztolyt négy darab dobtárral, 550 tölténnyel, 3 magyar karabélyt 288 tölténnyel. (Egy 1956. december 19-én kelt rendőrségi napi jelentés szerint a Bakonyban még decemberben is kóborolt olyan 5-6 fős fegyveres csoport, amelynek „a Vér­tesben tartózkodó Maiéterékkel van összeköttetésük. 182 Az egyik személy [a ve­lük találkozó fenyőfői erdészeknek] elmondta, hogy ő gyilkolta meg Kádár mi­niszterelnök sógorát, s az erdészektől érdeklődött, hogy ezért mit kap.") A móri Geszler Antal, volt nemzetőr fegyverét a felesége adta le a rendőrségen valami­kor novemberben. Az asszony egy zsákba csavarta, s kerékpáron vitte a puskát a kapitányságra. Másoknál Szabó nyomozó jelent meg néhány orosz katona társa­ságában fegyverért, így Szabadi Ferencnél is. A volt rendőrt (aki a forradalom idején nemzetőrként szolgált), miután saját fegyverét már régen leadta, s újabbat nem tudott előadni, előállították a kapitányságra. Egykori kollégái az óriás terme­tű Szabadi rendkívüli fizikai erejétől tartva a beígért megverésétől eltekintettek. Amint láttuk, a bodajki volt nemzetőrök is a tési tanácsházán adták le fegyve­reiket. De számosan voltak olyanok, akik nem akartak megválni ezektől, s inkább vállalták a kockázatot, hogy a decemberi kormányrendelet értelmében rögtöníté­lő bíróság elé kerülhetnek, amely adott esetben - egy szigorítás után - halálbün­tetést is hozhatott. A fegyverrejtegetők jó része semmiféle „ellenforradalmi szer­vezkedésben" nem vett részt sem a forradalom alatt, sem később, egyesek csupán a fegyver iránti kamaszos vonzalom miatt, mások az orvvadászathoz őrizték azt meg. Lebukásuk esetén azonban a velük szemben eljáró hatóságok legtöbbször politikai pert próbáltak konstruálni. A december 11-én tiltott fegyverviselés, lőszer, robbanóanyag birtoklása, illet­ve az ezekkel elkövetett gyilkosság, rablás, fosztogatás stb. bűntettek elkövetőire elrendelt statárium következtében került sor arra, hogy a bakonycsernyei fegyver­rejtegetők - Sulák József és Dreska Károly 183 - a haditörvényszék elé kerüljenek. Hogy ügyük mégis a lehetőségekhez mérten viszonylag szerencsésen elintéző­dött, az nem a pártszerveken múlott. Sulák és Dreska, akik a csernyei nemzetőr­ség tagjai voltak, november 4-e után is megtartották a fegyvereiket. Letartóztatá­suk alkalmával a rendőrség nem éppen napra kész „napi jelentése" (1956. decem­ber 17.) szerint a héttagú társaságtól egy golyószórót, két géppisztolyt, két szál­fegyvert és az ezekhez tartozó több száz lőszert foglaltak le a rendőrök. Nagy va­lószínűséggel Sulák és társai voltak azok, akik a Kisgyónt Balinkabányával ösz­szekötő iparvasút mozdonya elé kézigránátköteget dobtak, s ezzel zavart okoztak a szénszállításban: a mozdonyvezetők jó ideig nem mertek ezután közlekedni az erdőben kanyargó pályán. Emellett Sulákék vadászgattak az erdőben, s állítólag 182 Közismert, hogy Maiéter Pál vezérőrnagy, a Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere november 3-a óta a KGB fogságában volt, miután parlamenterként a tököli szovjet bázisra ment egy tárgyalóküldöttséggel, s ott személyesen Iván Szeröv tábornok, a KGB elnöke tartóztatta le társaival együtt. 183 Kajári Erzsébet (szerk.): Rendőrségi napi jelentések I—II. (a továbbiakban: Rendőrségi napi jelentések.) Budapest, 1996. 155. Az „ellenforradalmi banda" tagja volt a két vezéren kívül Nagy István, Hegedűs József, Fulyás István, Nyári János, Traják Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom