Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
Pusztavámon a forradalom leverése utáni első, azaz legkorábbi tanácsülési jegyzőkönyv 1956. november 24-éről maradt fenn, ahol addigra „újjáalakult" a testület 175 . A napirendje szerint ekkor számoltatták el a nemzeti bizottságot október-novemberi tevékenységéről. (Még egy ilyen jellegű, azaz kifejezetten a számonkérést célzó és hangvételében is szélsőséges tanácsülésről nem tudunk a járásban. Meggyőződésünk, hogy Szabó Lajos járási tanácselnök javaslatát mindenütt megfogadták, s megköszönték a nemzeti bizottságok munkáját, amely a zűrzavaros időszakban is lehetővé tette a falvak közellátását, a rend megőrzését. Szabó józan és tisztességes hozzáállása a dolgok tisztázásához - mint arról még szó lesz - kis híján az állásába került 1957 tavaszán. Bodri Imre pusztavámi tanácselnök - személyes közlése szerint - Friedmann József vb-titkárral maga is megjelent november elején Móron eligazításért Szabónál, aki nekik is azt javasolta, hogy köszönjék meg a nemzeti bizottság munkáját, s vegyék át a hivatalt.) S bár a nemzeti bizottság elszámoltatása volt a legfontosabb napirendje a rendkívüli ülésnek, nem hívták meg rá se annak titkárát, Stoffer Lászlót, se elnökhelyettesét (és egy személyben a nemzetőrség parancsnokát), Halvachs Istvánt. Az ülést megnyitó bevezetője után Bodri Imre tanácselnök - a Kádár-kormány problémáira utalva - hosszas eszmefuttatást tartott a sztrájk okozta nehézségekről, arról, hogy a „bányászaink nehezen értik meg, hogy őnélkülük nincsen élet, nincsen az országban vérkeringés". Aztán szólt a szovjet emlékmű lerombolásáról is, megjegyezve, hogy „majd elbeszélgetünk azokkal, akik a [lejdöntésben részt vettek". Kluber István, Varga József, Endrődi Alfréd, Farkas József, Unger Pál és Tamás József képviselte a volt forradalmi irányító testületet. Miután azzal gyanúsították őket, hogy a forradalom idején a budapestiek megsegítésére összegyűlt természetbeni és pénzadományokkal kapcsolatban visszaélések történtek, Kluber elmondta, mi lett azoknak a sorsa, s közölte, hogy azzal a 3000 Ft-tal, amelyet a Vöröskereszt részére gyűjtöttek össze, azonnal, vagy amikor akarják, elszámol, illetve postára adja a címzettnek, hiszen hiánytalanul megvan. Ugyanezen a tanácsülésen került szóba első alkalommal, hogy a forradalom alatt egyesek „a magyarságra törtek, volt olyan eset is, amikor az életüket kívánták, és össze is állítottak egy olyan kimutatást, hogy kit fognak kivégezni, és kit telepítenek ki. [...] ez a kimutatás szerepel a móri BM rendőrségen." Hogy a volt helyi MDP-titkár, Kiss Csitári Józsefné állításait mire alapozta, nem tudjuk, de a hangvétel, a stílus ismerős. A prejudikálás nyilvánvaló, s hiába említi a szintén kommunista Sándor Gáborné tanácselnök-helyettes, hogy „egyáltalán nem látszik az a nagyfokú ellentét, ami kiszülte azt a bizonyos listát" (amelynek a meglétében természetesen ő sem kételkedik), a lavina elindult. Ez a tanácsülés az első látható, írásban is dokumentált jele annak, hogy Pusztavámon megkezdődött a megtorlás. Csitáriné modorában szól hozzá Mezei Bertalanná is, aki szerint „az elmúlt nemzetőrségben voltak olyan személyek, akik fegyveresen rátörtek családokra éjnek idején, amivel nagyon rossz fényt vetettek maguk felé." [sic!] Nyil175 FML Pusztavám község tanácsüléseinek jegyzőkönyvei. 1950-1962. Az alábbiakban szereplő idézetek itt találhatók.
