Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Előzmények

Pusztavámi dolgozók felvonulása A pártpropaganda és a szólamok nem fedték el a bajokat. 1950 telén még a szocialista építőmunka eredményeit szemléltetni hivatott balinkai mintabánya is napi ellátási gondokkal küszködött. Mint Vollár János megbízott járási MDP-titkár a kor sajátos zsargonjában fogalmaz a párttaggyülésekről készített jelentésében: „siránkozási hang volt [Balinkabányán] bors, cukor, hagyma részéről, amit a titkár leszerelt". A beérkező hangulatjelentések gyakorta felvetik, hogy másutt is gondok vannak, „Móron [is] siránkozási hang volt [...] az őszi termény begyűjtésről, valamint a parasztok marhahúshiányáról, már nem kapnak marhahúst a parasztok, amit a bányászok kapnak. Mi azonban leszereltük ezt a siránkozási hangot, ami az ellenség hangja volt." Az ellátási nehézségek oda vezettek, hogy egyes fogyasztási cikkekre be kellett vezetni a jegyrendszert, amit 1951 decemberében szüntettek csak meg. A hangulatjelentések szerint ennek ugyan örül a lakosság, de az alapvető élelmiszerek közül drágának tartják a teljes tej literenkénti 3,60 Ft-os, vagy a kenyér kilogrammonkénti 2,80 Ft-os árát. Drága a lábbeli is. Senkár István, a pártbizottság politikai munkatársa szerint azonban mindez a kisebbség véleménye csupán. Csakhogy a pártpropagandával szemben állt a hétköznapi tapasztalat: az 1946os árakhoz képest átlagosan 237%-kal kerültek többe a lakosság által naponta keresett árucikkek. A marhahús ára 9-ről 20,60 Ft-ra, a vaj 30-ról 72,- Ft-ra, a „bolti" tejé 1,60-ról 3,- Ft-ra emelkedett. (Mivel az alapellátást még a jegyrendszer bevezetésével sem lehetett biztosítani, sor került a megszüntetésére.) A korabeli számítások szerint egy felnőtt létfenntartásához 1954-ben havi 580 Ft kel-