Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
Sorozatlövések dördültek, a lövedékek Winkelmann közelében a fahasábokba meg a földbe csapódtak vijjogva. A már a közvetlen közelébe ért fiatalember hirtelen felugrott, aztán teljes lendülettel előre vetődve a földre zuhant, puskája csövét az eséssel egyidejűleg beledöfte a földbe. Mindezt Winkelmann már a deszkából összetákolt udvari mellékhelyiségből nézte, ahova a pillanat törtrésze alatt ugrott be, akkor nem is gondolva arra, hogy ott a legkevésbé sincs biztonságban. Látta, hogy a lövéseket talán húsz-huszonöt méterről leadó két orosz és a középütt, valamelyest előttük közeledő, lihegő civil üldöző - mintegy tudomásul véve a sikeres embervadászat következményét - néhány pillantást vet csak arra, aztán a szomszéd ház udvarára mennek, közelebbről meg se nézve áldozatukat. 150 A sorozatlövéseket jól hallotta Winkelmann szomszédja, Stóhl Ferenc is, aki gyerekeivel hazafelé tartott a répaföldről lovas kocsin. A bánya felől, nyugatról közeledtek. Éppen a falu végéhez értek a kaptatón, ahol kanyarodik is a lejtőbe váltó út, amikor a fronton megismert csattogó, fütyülő zajokat észlelte. Pillanatok alatt lekapkodta a gyerekeket a kocsiról, s az árokba hasaltak. Onnan éppen ráláttak a második házra, annak a kert felőli része volt az övék (az utcafronton Krauszék éltek). Talán egy perc sem telt el, hogy a csatazaj elült, amikor az udvarukról feljött két orosz és a civil, Szabó István móri nyomozó. Merthogy ő volt az. 151 Amikor kiléptek az úttestre, a ház előtt egy Molotov tehergépkocsi állt meg. Négyen-öten ültek rajta, katonák, civilek vegyesen. Hamarosan egy tank is érkezett Bodajk felől, elhajtott nagy robajjal a Molotov, aztán a lovas kocsi mellett a bánya irányába, majd hirtelen megállt, állóhelyben megfordult, s ismét a falu felé indult. (Winkelmann emlékezete szerint a tankon utazott egy egyenruhás rendőr és egy civil is két orosszal. O mintha Busa Ferenc bodajki körzeti rendőrt ismerte volna fel benne. Mellette kapaszkodott ismerőse, Pék István.) Eközben a teherautó is meglódult, elhagyta az utolsó házat is, amikor a platón ülők észrevették azt a nemzetőrt, aki Winkelmannék háza mögött, a két, szinteltolásos épületrész alkotta lépcsőzet takarásában állt. Ha leguggol, vagy hasra fekszik, megmenekült volna. így azonban a leugráló oroszok elfogták, s az utca felé hajtva, azonnal ütlegelni kezdték, majd felhajították a kocsira. A kezében tartott parizer a földre esett, ezt a gyerekek később a kutyáknak adták. A harci zaj addigra teljesen elcsendesült, az üldözők az erdőbe már nem mentek a nemzetőrök után. Még egyszer végighajtottak Balinkán, majd járműveikkel a bánya felé elcsörömpöltek. Az út túloldalán ezen a részen jobbára már csak présházak, pincék voltak. Onnan, mivel ezek az úttest szintjénél legalább egy-két méterrel magasabban, egy dombon helyezkedtek el, mindent jól lehetett látni, a történteket Winkelmann János szerint végignézte az ott hasaló néhány fegyveres menekülő, akik azonban csodálkozására - egyetlen lövést se adtak le az oroszokra, noha könnyedén elbánhattak volna a teherkocsin ülőkkel. Kukor Károly vallomása szerint ő és társai 150 Winkelmann János személyes közlései. 151 Özvegy Stóhl Ferencné és Stóhl János személyes közlései.
