Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

az új szolgálathoz, míg egy „dugott pisztolyt" Schlichthubernek ajándékozott), Klujber László, Szabó Miklós, Tóth István, Páldi László, Kecskés János, Hinterhüttner József, Ferov István, Pirók Emil, Kass Dániel, Horváth József, míg a rendőrök közül Szabó István, Réti Zoltán, Gál Rudolf, Csizmadia János, Vincze Kálmán. Szailer erre így emlékezik: „A következő napok a volt ellenforradalmárok begyűjtésével és éjszakai járőrözéssel teltek el."

141 A későbbiekben is sok feladatuk volt, mint írja, mert „[...] nappal a párt újjászervezésével, éjjel pedig az ellenforradalmárok begyűjtésével voltunk elfoglalva, amelyben részt vett maga Klujber elvtárs is személyesen".

142 Az esti órákban jelentkezett rendteremtő feladatra a pártházban Huszár Pál, Cs. Szabó Imre, Horváth Ferenc, Rideg Ferenc, Nagy Antal is, őket Klujber személyesen kísérte át a kapitányságra, hogy ott beosztást kapjanak. Mint később ők maguk beszámoltak róla, „a megbízatásunkat mint civilek teljesítettük. [...] a Vértesben és a Bakonyban lévő huligánok ellen fegyveres akciókat hajtottunk végre, és teljesen megtisztítottuk a környéket tőlük".

143 Velük ellentétben Sárvári János csak hétfőn jelent meg munkahelyén, ismereteink szerint ő nem vett részt az oroszok melletti akciókban. A „rendteremtés" első lépéseként a késő esti órákban letartóztatták Gömbös Zoltánt és Schiffer Jánost, akiket bekísérésük után a szovjetek azonnal ki is hallgattak - ezúttal még nem bántalmazták őket -, majd hétfőn hajnalban elengedtek. Gömböst Csizmadia János törzsőrmester, a tisztiőrs parancsnokhelyettese és Szabó Miklós tartóztatta le szovjet kiskatonák asszisztenciájával. Schifferért Szabó István nyomozó ment (szintén szovjet díszkísérettel) a Martinovics utcába. Hogy kinek a javaslatára és miért éppen őket fogták le, nem tudjuk. Erről az éjszakáról nem maradt fenn kihallgatási jegyzőkönyv sem, feltehető, hogy ilyesmivel az oroszok nem bajlódtak. (Ezúttal valószínűleg tolmácsra sem volt szükség: Schiffer jól beszélt oroszul.) A szovjetek szemében nem számítottak kivételnek a kiegészítő parancsnokság tisztjei sem, Ulrich Józsefet, Frey Mártont és Bognár Jánost szintén letartóztatták. Ok hárman a szovjetek által - feltehetően a községi hangosbemondón keresztül elrendelt kijárási tilalom ellenére az utcára merészkedtek. Először dr. Kaposi Jenő körzeti orvosnál jártak, ahova elkísérték a parancsnokhelyettes feleségét és beteg kisgyermekét. A gyógykezelés után a család hazatért, a három tiszt pedig a patikába tartott orvosságért. Útközben bementek a szovjet parancsnokhoz is, aki szívélyesen fogadta, majd miután - szóban - engedélyezte számukra az utcán tartózkodást, elbocsátotta őket. Az épületből kilépőket azonban hamarosan őrizetbe vette az éppen akkor megérkező szovjet alakulat egy járőre, oldalfegyvereiket elkobozták tőlük, s ismét a parancsnokságra kerültek, immáron nem saját akaratukból. Az eset tisztázódása után bumázskát kaptak, a papír szabad közlekedésre jogosította fel őket. (Bognár és Frey azonban hamarosan meggyőződhetett arról, 141 Szailer. 101. 142 Uo. 113. 143 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1958. 11. ő. e.