Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

FEJÉR LÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 1692-1848

adószedő (perceptor) megválasztása 1694 végén történhetett, nyugtái alapján 1695-től dokumentálható működése. A falvakba beszállásolt császári katonaság ellátásának megszervezése és a már teljesített szolgáltatások nyugtáinak összegyűjtése komoly adminisztratív feladatnak bizonyult. Pontos adatokra volt szükség ahhoz, hogy a szolgáltatások pénzben kifejezett értékét a hadiadóba beszámíthassák. Az elszámolási időszakok a katonai évekhez igazodnak, novembertől kezdődtek és a következő év októberével záródtak. A nemesi vármegye kiadásait a háziadóból fedezték. Előre megállapított adókulcs alapján ezt is a megyei közgyűlés vetette ki. A háziadó bevételek és az abból fedezett kiadások rendszeres vezetése is az adószedő feladata volt. A megyei közgyűlés 1701-ben már több szabályrendeletet is alkotott a pénzkezelésről és az adószedői tisztségről. Az adószedőnek befolyásos, vagyonos, a feladatra alkalmas személynek kellett lennie. Munkája során a megye minden jövedelmét be kellett vételeznie, s arról el kellett számolnia a közgyűlés előtt. Azt is kihangsúlyozták, hogy ha más megyei tisztviselő megy ki a helységekbe az adó beszedésére, köteles az adószedőnek pontosan elszámolni. Az adószedői számadások felülvizsgálata még a 18. század elején is éveket késett. Az 1694. évi számadások hiányaival és az azt követő évek ellenőrzésével még 1711-ben is foglalkoztak. A közgyűlésnek bemutatott számadás helybenhagyása az adószedő felmentését jelentette, ezt a jegyző a számadásfüzetekre is rávezette. A hadi- és háziadó számadásokban elkülönítve és tételesen vezették a bevételeket és kiadásokat. Különösen érdekesek a kiadási tételek: akár a hadiadóból fizettek német tiszteknek, hadbiztosoknak vagy a megye háziadójából megyei utak, hidak, épületek javítására, működési költségekre, fizetésekre, napidíjakra. Mellettük tételenként feltüntették a nyugta vagy rendelkezés számát is. A megyei hadi- és háziadó-pénztár elkülönített kezelését 1731-től már a helytartótanács is ellenőrizte. A két pénztár kezelését továbbra is egy főadószedő (generális perceptor) látta el. A számadások felülvizsgálatát már külön díjazott bizottságra bízták. A főadószedő mellé 1752-ben particularis perceptort választottak. Feladatát a bérlők, idegenek, szerződött szolgák, taxalista nemesek, rácok, görögök, zsidók adóinak beszedésében határozták meg. Számadásait a főadószedőnek kellett bemutatnia. 1754-ben már a megye mindkét járásának volt adószedője. A megyét 1767-ben három járásra osztották, ennek ellenére csak 1778-tól működött három járási al-adószedő. A 18. század végén csak kísérletnek bizonyult a helyettes főadószedő munkába állítása. Az adószámadások és pénztárak, a megyei pénzgazdálkodás ellenőrzésére 1777-től külön számvevőt (exactor) választottak. Ettől kezdve felülvizsgálta a főadószedő számadásait, észrevételeit a jegyző mutatta be a megyei közgyű-