Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)
FEJÉR LÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 1692-1848
A nemesi igazolások iránti igények a polgári korban sem csökkentek, a levéltárban fel kellett készülni a gyors és pontos adatszolgáltatásra. A megyei levéltárnok 1880. évi jelentése szerint a megyei nemesekről nem volt szabályos, hiteles főtörzskönyv, csak a 18-19. század egy-egy időszakáról készített jegyzékek és betűrendes mutatók. A megyei közgyűlés ekkor egy külön küldöttséget, amelynek a tiszti főügyész és a levéltárnok is tagja volt, bízott meg az adatok összegyűjtésével, a megyei nemesek törzskönyvének elkészítésével. A közgyűlési határozat általánosan is megfogalmazta a munka célját „...minden, a levéltárban lévő anyagnak rendszeres egybegyűjtése a levéltár hitele és az abban foglalt adatokat használni akaró közönség érdekéből szükséges.. ." A megbízott küldöttség még 1885-ben se adott jelentést munkájáról, levéltárnoki jelentés szerint Modrovich Ignác az anyag összegyűjtésével és mutató összeállításával foglalkozott. Az 1895-ben kinevezett vármegyei főlevéltárnok, Gebauer (Radványi) Miklós egy évi működése után úgy vélte, hogy ezt „a levéltári anyagot csupán személyes tapasztalatok alapján lehet megismerni". Véleménye szerint a vármegye iratanyaga „legelső sorban szakszerű osztályozásra és lerendezésre szorul, nehogy az értékes... iratanyag örök időkre elkallódjék. A teljes regisztráláson felül... szükséges, hogy a történeti értékű iratokból külön gyűjtemények... létesíttessenek..." A gondolatot a gyűjtemények kialakításának hosszabb folyamata követte. A nemesi iratokat eredeti őrzőhelyükről kiemelték. Az új irategyüttes az „Acta familiarum et locorum" nevet kapta. Bélyegzőt készítettek ezzel a felirattal, azt ütötték az iratok hátoldalára, csak az új besorolás szerinti csomó (fasciculus) és sorszámot (No) kellett kitölteni. A külön őrzött címeres nemeslevelekre is ez a jelzet került, a csomószám helyén Arm(ales) jelölés, mellette a sorszám szerepelt. A nemességi iratokhoz Rexa Dezső főlevéltárnok 1910-ben, székesfehérvári működésének első évében, olyan új névmutatót készített, amelyet 191 l-ben publikált. A munkássága során számba vett címeres nemeslevelek leírását pedig a Turulban közölte. A gyűjtemény már Schneider Miklós főlevéltárnoki működése (1928-1938) idején a mai állagok szerint tagolódhatott. Ezt tükrözik az 1934-1937 között a nemesi összeírásokról, a nemes családokról és a nemességvizsgálatokról folyamatosan és egymással párhuzamosan megjelenő forrásközlései. A nemes családok igazolásának irategyüttesét ő Nobilitaria gyűjteménynek nevezte. Az Index Nobilium-ot, amelyet elődei a jegyzőkönyvek alapján készítettek, munkája kiindulópontjaként értékelte. Az Acta nobilitaria vagy Acta familiarum nobilium gyűjtemény a II. világháború alatt letétekkel, később a Szent István Király Múzeumtól átvett iratokkal és vásárlásokkal tovább gyarapodott. 105
