Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Bevezetés

testi sértéseké 74, gyújtogatásért 5 egyént fogtak perbe, lopásért 159, rablás bűntettéért 4 főt ítéltek el. A 329 elítélt között 112 volt a visszaeső bűnösök száma.

8 Az 1876:VI. te. értelmében október 2-án alakult meg Fejér Vármegye Közigazgatási Bizottsága, amelynek elnöke a főispán lett. Szőgyén-Marich László így a kormány képviselőjeként a megye két legfontosabb (közigazgatási és a törvényhatósági bizottság) testületének munkájában, feladatainak ellátásában - a törvények és utasítások meghatározta eszközökkel - ellenőrző s meghatározó szerepet töltött be. Amíg a törvényhatósági bizottság a megyei önkormányzat testülete volt, addig a közigazgatási bizottságban az önkormányzat képviselői (választottak) és a központi tisztikar vezetői mellett az állami hivatalnokok is helyet foglaltak. A municipialisták - igaz 1872 után egyre csökkenő „hangerővel" - a megyék jogainak további megnyirbálását hangoztatták. A közigazgatási bizottságban helyet kaptak a törvényhatósági bizottság által választott tagok (10 fő), közülük hárman a földbirtokos arisztokráciát, Vénosz kanonok a klérust képviselte. A törvényhatóság tisztviselői közül hivatalból lettek a bizottság tagjai az alispán (báró Miske Imre), a főjegyző (Boné Géza), a tiszti főügyész (Horváth Imre), a megyei árvaszék elnöke (Rozgonyi György) és a főorvos (Eltér József). A szakminisztériumok pedig név szerint nevezték meg delegáltjaikat. Az „államközegeket" Kolossváry Miklós tanfelügyelő, Sahlhausen Lipót adófelügyelő, Zalay Alajos főmérnök, a királyi ügyészt helyettesítő Ambrózy Mihály alügyész, a postaigazgatót helyettesítő Janisch Mór székesfehérvári postahivatalnok képviselték.

9 A közigazgatási bizottságban is felelősségteljes munka hárult az alispánra; már az alakuló ülésen annak a választmánynak az elnökévé nevezték ki, amely a tc. 14., 52. és 53. paragrafusa szerint elkészítette a bizottság munkabeosztását, és kidolgozta az eljárási szabályzatot. A századfordulóig a közigazgatási bizottság munkáját az alábbi választmányok, albizottságok és küldöttségek segítették: - a fegyelmi választmány (1876: VI. tc. 52-55. paragrafus) - a felszólamlási küldötség (1883: XV. tc. 12. paragrafus) - a felügyelő bizottság (1878: V. tc. 48. paragrafus) - a gyámügyi fellebbviteli küldöttség (1877: XX. tc. 216. paragrafus) - az erdőrendészeti albizottság (1879: XXXI. tc. 26. paragrafus) - az erdei kihágási II. fokú bíróság (1879: XXXI. tc. 120. paragrafus) - a börtönvizsgáló küldöttség (1876: VI. tc. 38. paragrafus) - a kihágások és kártérítési követelések elbírálására hivatott albizottság (1898: II. tc.) Az alispán a fenti albizottságok közül hivatalból tagja volt a gyámügyi fellebbviteli küldöttségnek, az erdőrendészeti albizottságnak, az erdei kihágási II. fokú bíróságnak és a börtönvizsgáló küldöttségnek. Mégsem állíthatjuk, hogy ezen küldöttségekben fejtette ki a legcéltudatosabb tevékenységet, hanem a ha-