Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Szómagyarázatok

gyakoribb halálokok egyike a 19. század második felében. váltóláz, mocsárláz: egysejtű állati élőlények, az ún. protozoonok által előidézett járványos, fertőző betegség. Kórokozója a beteg vérében él és szaporodik. A betegséget az Anopheles szúnyog terjeszti olymódon, hogy a szúnyog megszúrja a maláriás beteget, a beteg véréből a kórokozók a szúnyog szervezetébe kerülnek, ott elszaporodnak, majd szúnyogcsípéssel kerülnek az egészséges ember szervezetébe. Lappangási ideje 10-14 nap. Tünetei: a szabályos időközökben jelentkező lázrohamok. vérhas: baktériumok vagy állati egysejtűek által előidézett járványos, fertőző betegség. Lappangási ideje 2-7 nap, de az amőbás vérhas esetén több hónap is lehet. Legfontosabb tünete a kínzó hasmenés, hascsikarás, véres és nyákos széklet. víziszony: a veszettség népies elnevezése. A veszettségben szenvedő, abban elhunyt emberre alkalmazzák, a halál okának megnevezésére is használják. vízkór, vízkórság: a kiterjedt vizenyőképződéssel (ödéma) járó betegségek népies elnevezése. A vizenyőképződés számos betegség (szívelégtelenség, vesebetegség, máj-zsugorodás) kísérő tünete lehet. vörheny, skarlát: vírus okozta heveny, járványos fertőző betegség. Cseppfertőzés, közvetlen érintkezés, használati tárgyak és élelmiszerek közvetítésével terjed. Lappangási ideje 2-5 nap. Tünetei: magas láz, hányás, piros kiütések a nyakon, a mellen. Általában a téli hónapokban okozott járványos megbetegedéseket. Az állatok megbetegedései himlő, állati himlő: a háziállatok víms okozta fertőző betegsége. Az állatokon is a bőr és a nyálkahártyák típusosán lezajló göbös és hólyagos elváltozása. A juhok himlője (ovina) az egész testre kiterjedő, a szarvasmarháké (vaccina) és a lovaké (equina) rendszerint csak helyi, a szájon vagy a tőgyön mutatkozik. lépfene, béltűz: (antrax) a Bacillus anthracis nevű kórokozó által előidézett fertőző betegség. Az árvizes, mocsaras területeken volt gyakori, s főleg a szarvasmarha- és juhállományban okozott veszteségeket. A betegségre nagy láz mellett a lép heveny duzzanata, valamint a bőr és a savóshártyák alatti kötőszövet savós-véres beivódása jellemző. Az állatok lépfenéje az 1888:VII.tc. értelmében a hivatalból jelentendő betegségek közé tartozott. A kórokozó iránt az ember is fogékony (lásd pokolvar). marhavész, keleti marhavész: (Pestis bovina orientális) a szarvasmarhák fertőző és igen pusztító betegsége, amely a nagyobb hadjáratok idején egész vidékek marhaállományát tizedelte meg. Lázas tünetekben és a nyálkahártyák gyulladásos, elhalásos elváltozásaiban nyilvánul meg. Marhavészben rendszerint csak a szarvasmarhák betegedtek meg, csak kivételesen kapták meg juhok, kecskék, valamint más kérődzők is. A betegség elleni védekezés módját az 1888:VII.tc. írta elő, amelynek legfontosabb intézkedése a határzár a fertőzött országokkal szemben, a betegség behurcolása esetén pedig a fertőzött, a gyanús szarvasmarhák haladéktalan kiirtása. orbánc, sertésorbánc: a sertések fertőző betegsége. Okozója a Bacillus erysipelatissuis nevű baktérium. A fertőzés lappangási ideje 3-5 nap, étvágytalansággal, hányási ingerrel, erős lázzal kezdődik. A fertőzött állatok sokat pihennek, alig bírnak felállni, ingadoznak, összeesnek. A betegség lefolyása néha olyan gyors, hogy nem tart