Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Alispáni jelentés az 1886. évről

vényszék részére átengedett helyiségei közül a legnagyobb részt a vármegyei törvényhatóság rendelkezésére visszabocsátotta, úgy hogy jelenleg a királyi törvényszék csakis a földszintnek egyik felét használja, hol a telekkönyvi hivatal van elhelyezve. Kívánatos, sőt mondhatom igen szükséges volt, hogy a kérdéses helyiségeket a királyi törvényszéktől visszanyerjük, mert hivatalos érdekből is tarthatatlan volt már azon állapot, amint az árvaszék az előbbi időben elhelyezve volt, hogy többet ne említsek fel: az árvaszéknek, melynél rendesen 28 egyén dolgozott, összesen 9 helyiség állott rendelkezésére; a fogalmazó osztály, mely akkor 7 egyénből állt, egy szobában dolgozott, tárgyalt, a panaszos feleket hallgatta meg stb. Nem volt jobb helyzetben a 9 tagból álló kezelő személyzet sem, mely két szobában volt elhelyezve, továbbá sötét és szük helyiségben volt az irattár és az árvaszéki számvevő is, hol írni és olvasni a sötétség miatt alig lehetett. Hogy a hivatalos helyiségeknek ily túltömöttsége különösen a fogalmazó osztálynál mily hátráltatólag hatott az árvaügyek gyors elintézésére, ezt bővebben magyaráznom sem kell, mert tudnivaló, hogy a figyelmet igénylő munka zavartalan helyzetet kíván, ami pedig nem képzelhető ott, hol egy szobában 5, 6, sőt 7 egyén is dolgozik. De nemcsak a hely szük volta okozta az árvaszéknél a hátralékok nagy felszaporodását, hanem arra egyéb körülmények is közrehatottak. Szerintem a fő tényező ebben az volt, hogy a rohamosan emelkedő munkahalmazzal szemben kellő munkaerő nem volt. Hogy többet ne említsek az árvaszék ügyforgalma az 1880. évben 9.119 ügydarab volt, és az ügydarabok száma már az utána következő 1881. évben 11.555 ügydarab. 1882. évben 15.593 ügydarab. 1883. évben 17.375 ügydarab. 1884. évben 17.250 ügydarab. 1885. évben 18.486 ügydarab. 1886. évben 17.967 ügydarab volt, tehát 6 év alatt 43.512 ügydarabbal növekedett az ügyforgalom. Hamar most az árvaszék működésére visszatekintünk, azt tapasztaljuk, hogy az ügykezelési bajok is a nagy számmal beérkező ügydarabok és a rendelkezésre álló munkaerők közti aránytalanságból eredtek. Minek elhárítására, a hátralékok feldolgozására engedélyezett segítségadásban nézetem szerint nem követtetett helyes rendszer a korábbi években, mert ahelyett, hogy a munka felszaporodtával az ülnökök száma azonnal szaporítva lett volna, ehelyett az elmúlt években ideiglenes munkaerők alkalmaztattak, és a kisegítő pótülnökök és leírók alkalmazása is majd egy fél évre, majd egy negyed évre terjedt, kiknek elbocsátása után a nagy számmal beérkezett ügydarabokat a rendszeresített állással bíró ülnökök és leírók nem levén képesek feldolgozni, a hátralék ismét csak felszaporodott. A dolgok ily állásában és figyelembe véve azt, hogy az ideiglenes munkaerőknek néhány éven keresztül szakadatlanul történt alkalmazása mellett sem