Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Alispáni jelentés az 1886. évről

ugyanazért a járási főszolgabírákat felhívtam, hogy a községek elöljáróságainak meghallgatása és közvetlen szerzett tapasztalataik alapján hozzám véleményes jelentést tegyenek aziránt, vajon a fennforgó mostoha viszonyok között, mely községekben volna az adóhátralék befizetése iránt halasztás engedélyezendő? S vannak-e községek, hol a lakosságnak sorsa oly sanyarúnak mutatkozik, hogy annak megélhetése segély nélkül veszélyezettnek tekinthető? Egyszersmind a vármegyei közigazgatási bizottságnak 1886. évi szeptember havi ülésében javaslatba hoztam, miszerint pénzügyminiszter úrhoz intézzünk egy felterjesztést, melyben helyzetünket ecsetelve kérjük, hogy az adóvégrehajtás ott, hol annak szüksége a járási főszolgabírák útján beszerzendő adatok alapján, az adófelügyelő meghallgatása mellett, általam javasoltatni fog, felfüggesztessék, s ott is, ahol az fel nem függesztetnék, a végrehajtás a lehető kímélettel foganatosíttassék; továbbá a tavasz beálltáig a szükséges élelmiszerek pedig az adóvégrehajtás alól kivétessenek. Ezen indítványom a vármegye közigazgatási bizottsága által elfogadtatván, javaslatom szellemében a pénzügyminiszter úrhoz felterjesztés intéztetett, aki 1886. évi szeptember 24-én, 56.009 sz. a. kelt válaszleiratában a végrehajtási eljárásnak egyes községekben leendő felfüggesztését megtagadta, azonban a közigazgatási bizottságot felhatalmazta, hogy a községnél fizető egyes adózóknak indokolt folyamodványai alapján, illetőleg méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetében és az adófelügyelővel egyetértőleg az 1885. évi adóhátralékra az 1886. év végéig fizetési halasztást engedélyezhessen, illetőleg az 1885. évből származó adóhátralékok behajtását az 1886. év végéig függőben tarthassa. Ámbár tudatában voltam és vagyok annak, hogy az államkincstár érdekei nem téveszhetők szem elől, és hogy az adók pontos befizetése és azoknak rendes befolyása által van és lehet csak egyedül biztosítva az állam minden eshetőségekkel szemben; de ott, hol az adózó polgárok ínséges állapota miatt az adóknak kényszereszközökkeli behajtása könnyen magát az adóalapot semmisítheti meg, ott éppen az állam érdekében állónak láttam és látom azt, hogy a kényszer alkalmazásától tartózkodjunk. Ennek elkerülése volt célja a közigazgatási bizottság felterjesztésének is, és épp azért kéretett a majdan felmerülendő szükséghez képest az adóvégrehajtásnak egyes községekben leendő felfüggeszthetése. Ezzel szemben azonban a pénzügyminiszter úr csakis a községnél fizető egyes adózóknak - indokolt folyamodványaik alapján - az 1885. évi hátralékra engedélyezett az 1886. év végéig halasztást. Meggyőződésem szerint ezzel a bajon segítve nem volt; mert az, aki 1885. évben nem volt képes adóját befizetni, attól az 1886. évi rossz termés folytán még kevésbé lehet várni, miszerint azon helyzetbe jut, hogy fizetési kötelezettségének eleget tud tenni. De magát azt, hogy az ínséges adózó fizetési halasztá-