Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Bevezetés

ján a közgyűlés tárgysorozatát. A szakosztályok, küldöttségek ülésein az aljegyzőkkel felváltva vettek részt. Vezette, illetve ellenőrizte a törvényhatósági bizottság ülésein felvett jegyzőkönyvet. Munkakörének jelentőségét az is bizonyítja, hogy tagja és jegyzője volt a számonkérő széknek és a közigazgatási bizottságnak. A törvényhatóság jogtanácsosának munkakörét a tiszti főügyész látta el. Jogi véleményt adott az elébe terjesztett ügyekről. A törvényhatósági bizottság ülésein a rend és a törvényesség őreként széksértési keresetet és eljárást indított a „magukról megfeledkezett" bizottsági tagok ellen. Az alispánt rendszeresen, a közigazgatási bizottságot félévenként tájékoztatta. Munkájában, feladatainak elvégzésében a főispán kinevezte tiszteletbeli ügyészek segítették. A főügyészhez érkezett beadványokról iktatókönyvet vezettek, amelyhez kapcsolódott a mutató- és postakönyv, a pénztárkönyv pedig az értékküldeményeket tüntette fel. A központi, a járási tisztikar tagjainak, a községek elöljáróságának, tisztviselőinek fegyelmi ügyeiről nyilvántartást vezettek. A „Fejér vármegye tiszti főügyésze" feliratú pecsétet aláírásával illetve ellenjegyzésével együtt használta. A vármegyei pénztár (házipénztár) személyzete élén a főpénztárnok állott, mellette a közigazgatási, az árvapénztári ellenőr, az árvaszéki könyvelő, a segédkönyvelő és rendszerint egy díjnok látta el a feladatokat. A főpénztárnok megválasztását követően 4000 forint összbiztosítékot volt köteles kimutatni és a „vármegye rendelkezésére bocsátani". Teendőit: a pénztárak, a megyei alapok kezelését az 1883: XV tc. szabályozta. Lényegében tágabb, felelősségteljesebb feladatok hárultak a számvevőségre. A főszámvevő és a beosztott hivatalnokok a házipénztár, a megyei alapok számadásait, költségvetését, a községek költségelőirányzatait véleményezték, ellenőrizték. Javaslatot tettek a megyei pótadó mértékének megállapítására. Az alábbi pénztárak számszaki vizsgálatát látták el: a házipénztár, a közmunkaváltsági, majd útadópénztár, megyei tartalékalap, vármegyei építési alap, központi szegényalap, nyilvános betegápolási alap, vármegyei tisztviselők nyugdíjalap pénztára, községi jegyzői nyugdíjalap pénztára, ipariskolai alap, közigazgatási letéti pénztár, lovassági laktanya építési alap pénztára, községi állategészségügyi alap, közárvapénztár, árvapénztári letétek. A másodfokú közegészségi hatóság teendőit az alispán, illetve „szakközege" a megyei tiszti főorvos látta el. A főorvos fogta egybe a járási és körorvosok munkáját, irányította a közegészségügyi személyzet tevékenységét. Felügyelte a gyógyfürdőket és gyógyforrásokat, a törvényhatóság területén működő gyógyszertárakat, a megye közkórházában dolgozó orvosok munkáját. Figyelemmel kísérte az egészségügy helyzetét, újoncozásnál a sorozóbizottság tagjaként látta el feladatait, a sorkötelesek orvosi vizsgálatát, díjtalanul kezelte a hivatalból hozzá utasított egyéneket, a vizsgálat eredményét orvosi véleményben