Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

további 18 tagját a választójoggal rendelkezők közül választották. A rendszerint negyedévenként ülésező testület hatáskörébe tartozott a szabályrendelet alkotás joga, a költségvetés megállapítása, a községi törzsvagyon kezelése, a közmunkák meghatározása, a községi pénztárak kezelése, a szociális gondoskodás, az elöljárók, a segéd- és kezelőszemélyzet létszámának megállapítása, az elöljáróság, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak megválasztása és felmentése, a községi illetőségi és letelepedési ügyek, valamint a szüret idejének meghatározása. Lovasberény nagyközség első tisztviselője a bíró volt; feladatai ellátásáért évente 140 Ft tiszteletdíjban részesült (az 1886. évi községi törvény végrehajtásának időszakában Elbert János a bíró). Az adminisztráció vezetője a jegyző, a 480 Ft-os évi fizetését a lakás és a jegyzői javadalmi földek hozama egészítette ki (a XIX. század utolsó harmadában Heiszler Győző a jegyző). Az elöljáróság további tagjai: a helyettes vagy törvénybíró, a 8 esküdt, a közgyám, a községi pénztárnok, az adópénztárnok, az árvapénztári pénztárnok, az árvapénztári ellenőr és könyvelő, a körorvos és az állatorvos. A segéd- és kezelőszemélyzetet: a segéd jegyző, az írnok, a szülésznő, a szolgaszemélyzet a községi rendőr (aki egyben a katonaság elszállásolásakor a szállásmester feladatait is ellátta, továbbá ő volt a községi kézbesítő is), a kisbíró, a két éjjeliőr és a kertész alkotta.

120 A községi törvények a helyi közigazgatás önkormányzati jellegét erősítették. 1872-től már több, a nagyközségben egymás mellett jelenlevő és megtestesülő érdek kapott nyilvánosságot. Az érdekek képviselete, a közigazgatás mellett, kifejeződött az önszerveződés folyamatában, a különböző céllal létrejött egyesületek tevékenységében is. 1870. június 6-án megalakult a Lovasberényi Segélyegylet; a gazdasági válság hatásának csökkentésére létrehívott egyesület a segélyezéssel a mezőgazdaság, az ipar pénzügyi hátterét volt hivatva biztosítani. Az egyesület céljáról szóló fejezetben a főbb elveket rögzítették: „A résztvevőknek biztos és könnyű alkalmat nyújtani... apró betétek által meghatározott kamat nyerés mellett, néhány év alatt tőkét gyűjthetni, ekként a takarékosság és tőkésítés iránti hajlamot ébreszteni, a szétszórva gyümölcstelenül heverő filléreket gyümölcsözővé tenni. Az ilyképpen begyűlt pénzekből, azon résztvevőkön, kik gazdaságuk, üzletük előmozdítására, vagy más egyéb okból kölcsönre szorulnak kellő biztosítás és a közgyűlés által meghatározandó kamatfizetés mellett kölcsönzéssel segíteni".

121 A helyi igényekből kinövő segélyegylet taglétszáma gyorsan növekedett, 1876 végén megközelítette az 1100 főt. Gazdasági és szociális érdek hívta létre 1873-ban a Lovasberényi Csizmadia Iparosok Ipartársulatát. 1874-ben megalakult a Lovasberényi Egyesült Ipartársulat, 1875-ben pedig a Lovasberényi Takács Ipar Társulat.

122