Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

vonalat jelent a hitközség történetében az 1840-es évek eleje, ugyanis a XVIII. század elejétől a befogadó Lovasberény 1840-től a zsidó családokat „kibocsátó" településsé lett. A változások eredője abban keresendő, hogy az 1840:29.tc. engedélyezte a szabad királyi városokban az izraeliták megtelepedését. Folyamatosan csökkent a hitközség létszáma, tagjai kirajzásának főbb irányai Pest-Buda és Székesfehérvár. Több, az ország gazdasági és szellemi életében jelentős szerepet betöltő zsidó család tagjainak évtizedeken át a mezőváros adott otthont. Ilyen családok a Baumgarten, a Deutsch, a Goldberger, a Feleki, a Herzog, a Brachfeld, a Schön, a Róna, a Sefir.

73 Az 1798-ban kiadott privilégium megújítására tíz esztendő múltával, 1808-ban került sor. Megnövekedett az oltalompénz és a bérletek díja: az 1798. évi 1370 forintról 1800 forintra. A közel 25%-os növekedés abból adódott, hogy a kocsma és az újjáépített fabrikaházak bérletét emelte fel az uradalom (az épületek újjáépítése, amely az uradalmat terhelte, 11 000 forintba került). A kiváltságlevél megújításakor az ünnepekre engedélyezett zöld gallyhasználat korlátozására készült az uradalom, ugyanis a zsidók a kedvezménnyel visszaéltek, a csemetefák között kárt okoztak. Az engedmény visszavonására azonban nem került sor, a hitközség a kár ellenértékét, 200 forintot fizetett be az uradalom pénztárába.

74 Újabb szabályozás 1834-ben következett be. Csökkent ugyan a hitközség bérleti díja, de megcsappantak bevételei is, mert az uradalom megvonta a sóra és dohányra kiadott árusítási jogot. Az 1834. január l-jétől fizetendő 1200 forinton kívül 50 font kávét, 100 font cukrot és 25 font viaszgyertyát adtak az uradalomnak. Sérelmesnek találták az oltalomlevél azon rendelkezését, hogy a jobbágyok házaiba települt zsidók családonként 2 forintot fizessenek. A közel 50 zsidó család így új, bizonyos szempontból a hitközség felügyelete alól kiváló közösséggé szerveződhetett.

75 A hitközség vezetői 1834. február 4-én kelt kérelmükben adták meg válaszukat a Pozsonyban, 1833. december 26-án, Cziráky Antal kézjegyével ellátott rendeletre. „Az 1798-ban kiadott privilégium szerint - fogalmaztak a zsidó hitközség elöljárói - 1370 forintot fizettünk, majd pedig 1808-ban 1800 forintot bécsi értékben, ám akkor több olyan előnyös kiváltság birtokában voltunk, amelyek azóta tőlünk megvonattak: árusíthattunk vasat, dohányt, mienk volt a sóárusítás joga. Az 1370 forint évi összegben bennfoglaltatott még az úgynevezett öreg fabrika, a Deutsch Dávid féle ház s a szappanfőző ház bérlete. Azóta e kereskedelmi szabadalmak tőlünk megvonattak s csupán külön díj mellett bérelhettük ezeket egy ideig, azóta az 1370 forintnyi összegben foglaltatott házak egy része eladatott".

76