Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Balázs László: Vértesacsa
A betelepített 32 német család majdnem annyi lehet, mint az itt maradt magyarság. A németség egy része ugyan tovább megy, de betelepítésük folyamatosan tartott. A német jobbágyok lelki gondozását kezdetben (Újváriék idejében) a móri német kapucinusok, majd később Schmideggék idejében a székesfehérvári mariánus ferencesek látják el. A templom helyett Újváriné a „kastélyban" építtet egy kápolnát, később pedig Schmidegg 1739-ben egy nagyobb szabású oratóriumot. Ehhez a lakosság is hozzásegít munkájával, hogy azt addig is, míg templomuk lesz, szabadon használhassák. Az oratóriumnak tornya nem volt, csupán haranglábja. A fából készült kórusán négy mutációs (változatos) orgona van. Az oratórium külső részén és homlokzatán 4 + 4 szobor található: Jó Pásztor, Mária, Nepomuki Szent János, Szent Borbála, Szent Flórián, Szent József, Szent Rókus és Szent Sebestyén alakjaival. Az oratóriumot 1741-ben szentelték fel. (167) 1739-ben nagy pestisjárvány dühöngött. A megmaradás emlékére a „Lebuj" közelében 1740-ben szintén egy kápolnát szentelnek fel. (168) Ennek kis fatornya van haranggal. Az oratórium szobrai közül kettő később a templom főfalára került, három előkerült, amikor 1970-ben a magtárat lebontották, a romok közül, ott áll az új iskola kertjében, s három még ott rejtőzhet a romok között. A templomért való küzdelem teszi ki a XVIII. század közepén a megmaradt feljegyzések zömét. A rekatolizáció Acsády püspök tevékenységével kezdődik el: 1733-ban számba véve a plébániákat Ácsát azon többségükben református helységek közé sorolja, ahol lelkész is van. (169) Majd 1736-ban, amikor itt 50-70 katolikus lelket talál, bejelenti a helytartótanácshoz intézett javaslatában, hogy itt - a félórai távolságban levő Alcsút filiával közösen plébániát kíván felállítani, ahol 8 évvel korábban már volt is plébánia, amikor katolikusok már számosabban voltak, s paróchus is lett volna, de akit helyéről elmozdítottak. Valószínűleg azért vélte ezt, mert a kapucinusok és a ferencesek lelki gondozása között két világi plébános is volt; az egyik pl. Újváriné fia, aki később nagyváradi kanonok lett. A katolikusok számának csökkenését az is jelenthette, hogy a német lakosság egy része tovább vándorolt. (Ekkor a helytartótanács kéri, informálja a püspök, kinek a segítségével és tekintélyével történhetett ez az elmozdítás, amikor a földesúr is katolikus és ott nagyobb számmal vannak katolikusok is.) (170) Az 1745. évi katolikus parochiális összeírás igen részletesen ismerteti a falu lakosságát: katolikus és református összesen 408 lélek (köztük 88 házaspár, 81 hét éven felüli, 20 legény, 12 nagyleány, 13 özvegy) református is van 38 házaspár, szolga és szolgálóleány 46, legény 6, nagy leány 8, özvegy 6, két éven aluliakat is feltüntető megjegyzést nem ad. Ekkor megnevezi a plébánost is: ferences Thurner Egyed pátert, s szól a tanítóról is,