Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

Két praedium (puszta) tartozott a faluhoz: Técs és Nadap. Nadap a XVIII. század közepén népesült be, Técs pedig külterületként Lovasberény tartozéka maradt. Belterülete Budától 4, Esztergomtól 6 1/4, Komáromtól 7, Győrtől 7 és Székesfehérvártól 1/2 mérföldnyire terült el (1 ausztriai mérföld 7,58 km). Kelet felől Veréb, délről Sukoró, északról az elpusztásodott egykori Forna falu és Csákvár, nyugatról Pátka határolta. Világi és egyházi birtokok közé ékelődött Lovasberény. Veréb és Sukoró birtokosai a révkomáromi jezsuiták, Forna és Csákvár Esterházy Ferenc gr. pápai uradalmának tartozéka, Pátkát pedig a Hochburgok birtokolták. Közel a belterülethez két mocsárvonulatot találunk: az egyik közel 1000 lépés hosszú és 400 lépés széles, a másik az elsőnek mintegy a fele (1 lépés 45 cm). Az utóbbit forrás nem, csupán csapadékvíz, a nagyobb mocsárvonulatot egy gyér vízhozamú, de állandó forrás táplálta. Ennek vize az állatok itatására is alkalmas volt. Eredményesebb hasznosításra tett javaslatot az összeíró: véleménye szerint a nádtól történő megtisztítása után halastó kialakítására is alkalmas. Jelentősebb, malom létesítésére alkalmas vízhozamú patak nem szelte át sem a belterületet, sem a község határát. Ezért a pátkai malomban őröltették gabonájukat. A belterületen két fontosabb épületet találunk, a reformátusok náddal fedett templomát és a romokban heverő udvarházat. Az udvarházból egy keleti irányba tartó, 11 lépés hosszú falszakasz viszonylag épségben megmaradt, amelyből az is kitűnt, hogy az épület egyszintes volt. A déli oldalon levő kőkaput, a lerombolt épület köveit még a törökök hordatták el Székesfehérvár erődítése munkáihoz. A 60 lépés hosszú és 40 lépés széles egykori udvarház helyén - az összeírás idején - két házikó állott. Az udvarház olyannyira romos volt, hogy felújítására, újjáépítésére lehetőség nem volt. Nemcsak a belterület „emlékeztetett" a török hódoltság évtizedeire, arra utalt a külterület is, különösen a XVII. század közepétől nagy gonddal művelt szőlőhegy. Egynegyede a török kiűzése után 6 évvel is elpusztásodott terület. A szőlőhegyen jó minőségű bor termett, előfordult, hogy egyik évről a másikra el lehetett tenni az óbort. A feljegyzésből arra is következtethetünk, hogy a lovasberényiek a bor kezelésében és tárolásában megfelelő ismeretekkel rendelkeztek. Szántóföldjeiken a lakosság ellátásához és a szolgáltatások teljesítéséhez elegendő gabona termett. Egy egész telekhez tartozó szántón 50-60 mérő gabonát lehetett vetni (1 pozsonyi mérő föld: 600 négyszögöl). Az összeírás ezen megjegyzése arra utal, hogy az egésztelkes 25-30, a féltelkes 12-15, a negyedtelkes 6-7 magyar holdnyi területet művelt (egy magyar hold: 1200 négyszögöl). A terület népességeltartó erejének fokozása szem-