Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Balázs László: Vértesacsa
Balázs László Vértesacsa Földrajzi környezet. Történeti-földrajzi nevek Acsa falu (a Vértes-hegységre utaló Vértes jelző a XX. század elején járult Acsa helységnévhez megkülönböztetésül más Acsa nevű falvaktól) halmazfaluból kialakított többutcás szalagtelepülés a Mezőföld északi részén. A község központi belterülete (213 ha) a vértesacsai völgyben fekszik 161 méter tengerszint feletti magasságban. Területe (3619 ha) völgyekkel sűrűn felszabdalt löszborította eróziós dombság. A község területének alapját képező pannónia tábla a Vértes keleti előterével együtt a harmadidőszak végétől emelkedett ki, s a pleisztocénban még összefüggött a Vereb-pázmándi dombvidékkel, s az utolsó jégkorszakig bezárólag eróziós-denudációs terület volt. Délkelet felé lejtősödő felszínét azok az állandó vizű patakok és időszakos vízfolyások erodálták, amelyek a jégkorszak első felében a Vértesből leszakadva a Vereb-pázmándi völgymedencén folytak át s a pusztaszabolcsi süllyedékterületet töltögették. A pleisztocén időszakban az eróziós letárolás igen jelentékeny volt: a konszekvens és szubszekvens vízfolyások puha agyagos, homokos üledékekből álló felszínéről több száz méter vastag pannóniai réteget pusztítottak le. A mai felszín kialakulása az utolsó jégkorszaki löszképződéssel egyidejűleg bekövetkező fiatal szerkezeti mozgásokkal magyarázható. Az eróziós, denudációs tevékenységet az utolsó jégkorszakban löszképződés váltotta fel, s az új pleisztocén folyamán területén 10-15 m vastag lösz halmozódott fel. Már az egész községhatárt vastag lösz borította, amikor ÉszakMezőföldet intenzív kéregmozgások érték. A szerkezeti mozgások hatására függőleges elmozdulások (emelkedés és süllyedés) mellett a lösztakaró is összetöredezett, s a vetődések mentén fiatal eróziós völgyek keletkeztek. A fiatal vetődések elsősorban a terület fő völgyeinek kialakulására és a pleisztocén előtti hidrografikai hálózatának megváltoztatására voltak döntő befolyással. A Vértesacsai-völgy futásával jelzett vetődés mentén a község jelenlegi területének nyugati része lesüllyedt és elkülönült a keleti magasabb részétől. A keleti és nyugati perem között 50-60 méteres szintkülönbség van. A mozgásokkal kapcsolatban alakult ki a Vértesacsai- és Vértesbogiári-völgynek a Váli-völgy irányába való lefolyása is. A vetődésekkel és völgyelésekkel aprólékosan felszabadult eróziós dombsági felszín alaktani jellegét ma sűrű és mély völgy hálózat keskeny völgyközi hátak és gerincek, kiemelt tetők és merész löszformák (lösz-