Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

parkban egy fürdőház állt, amely a gróf gyermekeinek játszóházaként is szolgált. Valentiny János Nagylakon született 1842. január l-jén. A festő 1857ben Nádasdladányban a Nádasdy kastélyban rajztanítói állást vállalt, majd 6 év után a párizsi akadémián tanult tovább. Újabb 5 esztendei ládányi munka után Münchenben és Olaszországban élt. 1878-tól 1902. február 25-én bekövetkezett haláláig a községben telepedett meg, és itt alkotta híressé vált festményeit. A Székesfehérvár és Vidéke c. lap 1882. január 21-i száma a következőképpen írt róla: „Gróf Nádasdy Ferencz úrnál lévő jeles hazai festőnk gyönyörű képet festett, mely a vén czigány halálát ábrázolja. A nagyszabású festmény a bécsi nemzetközi kiállításon fog bemutattatni a közönségnek". 1906-ban Valentiny képeiből gyűjteményes kiállítást rendeztek Székesfehérváron. A település 1877-ig a Sármelléki, majd a Székesfehérvári járáshoz tartozott a XIX. század második felében. Lélekszáma az 1836. évi 634-hez képest megkétszereződött. 1870-ben 1043, 1890-ben 1385 és 1910-ben már 1365 lakost jegyeztek fel a helységben. Az 1890-ben rögzített 1385 főből 768 római katolikus, 567 református, 21 evangélikus, 17 zsidó és 12 görög katolikus volt. A felekezetek ilyen aránya a XX. század első évtizedeiben sem változott meg lényegesen. A falut magyarok lakták, elenyésző volt időnként a német nemzetiségűek száma. 1850-ben 20 német lakost jegyeztek fel a településen. Az 1900. évi népességi adatok az alábbiak szerint jellemzik Nádasdladány lakosságát: az 1377 főből 629 kereső és 748 eltartott volt. A mezőgazdasági keresők száma 481, az iparból élőké 52. A kisbirtokos, vagy bérlő 57, a kisbirtokos napszámos 40, mezőgazdasági cseléd 129, ez utóbbiak eltartottja 248 fő. A település 33 helyben dolgozó iparosa között 8 kovácsot, l-l lakatost, hentest, ácsot és bőrfeldolgozót, 4 szabót, 7 cipészt, 5 malomiparost, továbbá 5 kőművest találunk. A kereskedők száma 5 volt.

(56) A község területére vonatkozó forrásokban gyakran változó adatokkal találkozunk a XIX. század második felében. Egy 1856-os feljegyzés szerint 4978 kat. holdas határában a szántók 1533 kat. holdat, a kertek és a rétek 900, a legelők 623, az erdők 1350, a szőlők és gyümölcsösök 377 kat. holdat tettek ki. Terméketlennek ítélt terület 195 kat. hold volt. Nádasdy Lipót gróf birtoka 3873 kat. holdat tett ki 1860-ban. A szántóinak nagy része az Országúti-, Cseraljai-, Böcsmezői-, Kápolnai-, Szűrűsés az Irtási-dűlőkben feküdt. Rétjei és legelői a Sárréti-dűlőben, erdői pedig a Jenői-dűlőben és Csilléren voltak találhatók az 1800-as évek második felében. A kastélyparkot 22 kat. hold területen alakították ki. 1857ben Nádasdy Lipót és a szőlőbirtokosok között sor került az örökváltsági