Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

mérő zabét 33 4/8 krajcárban és 1 pozsonyi mérő árpáét 44 4/8 krajcárban határozták meg. 1 pozsonyi mérő föld tiszta haszna őszi vetés esetén 54 krajcár, a tavaszi vetés után 18 krajcár volt. 1 pozsonyi mérő első osztályú rét jövedelmét 2 forint 40 krajcárra becsülték, de még ebből le kellett vonni a művelés költségét. Megyei árszabás szerint 1827-ben 1 pozsonyi mérő rét lekaszálásáért 10 3/8 krajcárt, a gyűjtésért és a szállításért 9 5/8 krajcárt fizettek. A ládányi szőlők nagy része Jenő területén feküdt az összeírás idején. 4 kapás (1 pozsonyi mérő) szőlő földbérét 48 krajcárban állapították meg. 1 kapás földön, a természetbeni tizedet levonva, 2 1/2 urna bor termésátlagot jegyeztek. 1 urna bor ára 1 forint 12 krajcár volt. 1 kapás szőlő teljes megművelésének a napszáma 1 forint 8 krajcárt jelentett. Egy tehénre naponta 2 icce tejet számítottak, egy évre összesen: 180 nappal számolva 360 iccét. 1 icce tej áraként 2 krajcárt. A borjú vételi árát 2 forintban, a tehénét 7 forint 12 krajcárban szabták meg. Ebbe beleszámított a trágya értéke is. Egy tehén téli tartása 5 forint 36 krajcárba került, így a tiszta haszon 1 forint 36 krajcár volt. A falu lakói részére kereseti lehetőségként nyáron az aratási és cséplési munkák szolgáltak. A községhatár talaját középtermékenységűnek és inkább gabonafélék termesztésére alkalmasnak jelölték meg a vizsgálat során. A földeknek minden évben csak 1/12 részét trágyázták. A tavaszi szántást 1 alkalommal két ökörrel végezték el. A község hat kaszás réttel rendelkezett, erre 4 forint 48 krajcár adót vetettek ki. A kocsma 3 hónapig volt a községé, ennek a cenzusát a régebbi 3 helyett 6 forintra emelték. Az átkelőkön az utasok nem fizettek vámot. A jegyzőkönyv szerint a Sárvíz mocsaraiban alkalmanként kóbor egyének laktak, és ezek időnként veszedelmet okoztak a környéken. Sárladány 93 úrbérese 178 felnőtt családtaggal szerepel az 1828. évi összeírásban. A 93 adózó közül 34 volt jobbágy, 46 házas zsellér és 13 hazátlan zsellér. A kézművesek közé 8 takács, 2 csizmadia, 1 cipész, 1 szabó és 1 asztalos tartozott. Jobbágytelken 5 nemes gazdálkodott, egyenként 1/4 telki állományt műveltek. A helybeli úrbéresek állatállományát 62 ökör, 12 tehén 9 ló és 11 sertés jelentette. Az adó alá eső területet a már említett 400 pozsonyi mérő szántó mellett 150 kaszás rét és 171 pozsonyi mérő (684 kapás) szőlő képezte. A településen 147 ház állt. A szántókat és réteket tekintve szembetűnők az 1774-1775. évekhez viszonyított teleknagyságok. 1827-ben már nem találunk Sárladány úrbéresei között féltelkeseket, sőt 1/4 telket meghaladó szántóval is már csak 16 jobbágy rendelkezett. Az ilyen mértékű telekaprózódáshoz csak 50 évre volt szükség Sárladány területén!