Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
Mindössze néhány hónap telt el a miniszteriális vizsgálat után, a község közhangulata ismét felforrósodott."' 8 A betakarítást nehezítő csapadékos idő által okozott feszültséget a tagosítás napirendre tűzésének híre tovább növelte. A helyzeten a Központi Vezetőség júliusi határozata valamit enyhített. Következményei a helyi begyűjtési tervek teljesítésében nyomon követhetők. Az egyes kötelezettségek (mint az állat- és állati termékek) 100%-ot meghaladó beadása, valamint a féléves begyűjtési terv járási átlagot túllépő teljesítése nyomán a szabadpiacra áru nemigen kerülhetett; így a pénzszerzés, az értékesítési lehetőség beszűkült. A lakosság körében fellépő pénzhiány hátravetette mind az adó (13%), mind a kötelező biztosítási díj (14,3%) rendezését. Nőtt a hátralék a haszonbérleti földek díjának befizetésében, de még olyan területen is, mint az ebadó rendezése. A község gazdálkodása az akadozó bevételek nyomán nehéz helyzetbe került, hiteitúllépések jellemezték. A község vezetése egyrészt elbizonytalanodása és a foglalások tárgyainak értékesíthetetlensége miatt, másrészt a gyenge terméseredményekre tekintettel (miután a kukoricatermés még az állatok átteleltetéséhez sem mutatkozott elégségesnek) nem lépett jel a járás áltál szükségesnek vélt szigorral sem az adózás, sem a begyűjtés tekintetében.^ („Elgyávultak a begyűjtők" — mondták a járásnál.) A körülmények emlékeztettek az 1952-es helyzetre. Helyi, hivatalos álláspont szerint, ha egy 12 holdas gazda beadási kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz, nem marad semmije! A gazdasági problémákhoz a kora ősz folyamán a mind jobban élesedő társadalmi bizonytalanság párosult. A felső, országos vezetésben meghirdetett, politikai irányvonal-változás Kislángon még nem érvényesült, ugyanakkor a helyi hatalom, miután régebbi módszereinek alkalmazási lehetőségein túllépett az idő, már nem volt abban a helyzetben, hogy az események menetét irányítani legyen képes. * A budapesti, 1956. október 23-i, majd a megyebeli megmozdulások hírei mozgásba hozták Kisláng lakosságát.^' A közelmúltbeli helyi sérelmek, a sztrájk időszakában hazatérő kétlakiak (bányászok) hírei mozgósí tólag hatottak. Az események élére a korábban sérelmet szenvedtek és az értelmiségi létforma alsó peremén elhelyezkedő személyek kerültek. Előbb az indulati elemek érvényesültek. Ezek szociális töltésük következtében a korábbi hatalom székhelye (a tanács), az ott vezetett nyilvántartások ellen irányultak. Az idegen intervenció híre nemzeti érzelmekkel vegyítette a forradalmasodó népmozgalmat. Megerősítette az összefogás szükségességét, felvetette új hatalmi szerv létrehozásának igényét. A régi hatalom elleni fellépés mellé az új hatalomért folyó küzdelem lépett. A Nemzeti Bizottság megalakulásával új tartalmat nyert a nép és a hatalom közötti viszony. Álláspontok ütköztek mind az új hatalmi szervben (pl. az iskola és a kultúrház további helyzetével, tulajdonjogával kapcsolatban), mind a tömegek és a forradalmi hatalom között. Ez utóbbira tartozott a helyi termelőszövetkezetek további sorsának alakítása. Ebben az érdekeltek döntöttek. Az Ödön-pusztai (egyéves múltú) Hala-