Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
lének legjelentősebb politikumát. Kislángon Csima Lászlóné, a Népfront helyi elnöke 1950. október 5-ón a Választási Bizottság elé terjesztette a 81 tanácstag és 41 póttag névsorát."' A jelöltek zöme — a község szociális összetételének megfelelően — földműves volt. Egyharmaduk nőkből állt. De jelentős volt a fiatalok aránya is. Őket választották meg az október 22-i szavazássá degradálódott „választás" során. Négy nappal később a Rajna János bíró által vezetett elöljáróságot a tanács váltotta fel. A végrehajtó bizottság elnökévé Kuti Jánost, helyettesévé Tunyogi Györgyöt, titkárrá Pintér Gyulát választották. A bizottság tagja lett még: Borostyán János, Csima Lászlóné, ifj. Fekete János, Kolonies József és Rajna János. Az ötéves terv első és második évének fordulóján alakult tanács nem sokkal e terv célkitűzéseinek megemelése előtt született. Tevékenységére előbb a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások végrehajtása, majd a kongresszusi határozatból adódó tennivalók gyakoroltak döntő hatást. Első lépéseit a járás elismerése kísérte. 32 . A háborús pszichózis hatására „súlyponti kérdés"-ként kezelt begyűjtési munkában az elsők között említik. Akkor, amikor „az osztályharchoz a községek nem viszonyulnak eléggé harcosan", a helyi vezetés helyt állt. Itt — MezŐszilashoz és a járáshoz hasonlóan — nem került sor a vezetők leváltására. Legalábbis egyelőre. A beszolgáltatásba bevontak körének kiterjesztése (csaknem 10 új mezőgazdasági termékre), a követelményszint emelése és a beszolgáltatottak árának fokozódó lemaradása a piaci árak mögött, még az 1951. évi jó termés ellenére is gyökeresen változtattak a korábbi — kislángi vonatkozásban kedvező — helyzeten. A helyzet komolyságát érzékelteti, hogy szeptembertől a járási tanács valamennyi dolgozója kénytelen a begyűjtés munkájába bekapcsolódni. A burgonya betakarításakor a piaci értékesítést korlátozták és vermelési tilalmat rendeltek el. A burgonyával, a kukoricával és az állatbeadással hátralékban lévők kötelezettségét 10%-kal megemelték, és elrendelték a mulasztó gazdag parasztok kötelező feljelentését. (Ez utóbbi érintett egy 12 kh-t bérlő kislángi földművest is, aki a „közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett" elkövetése miatt 300 Ft büntetésben részesül.) A kívánt eredmény nem valósult meg. A kislángiak ugyan szeptember 21-ig kenyérgabona beadási kötelezettségüket 83 u /0-ra, a tojásét 86%-ra, majd a kukoricát 115 01 o-ra teljesítették, sőt, szénából 1213%-os eredményt produkáltak. A járás mutatói ennél gyengébbeknek bizonyultak. A november végén tartott értekezleten — ahol, jellemző módon, a községi elnökök részéről egyetlen megnyilatkozás sem történt — a járási vezetés arra az álláspontra helyezkedett, hogy a helyi vezetők egyáltalán „nincsenek tisztában a feladatok elvégzésével". Nem volt különb a helyzet „az állampolgári kötelességek" másik fontos területén, az adófizetésben sem. 33 Nem ért célba az a törekvés, hogy a dolgozó parasztság negyedévenként, a kulákok havonta (időarányosan) rendezzék adójukat. A szociális helyzethez alkalmazkodó differenciált kivetés, valamint a kulákokat sújtó mezőgazdaságfejlesztési járulék, a hozzáfűzött reményeket nem váltotta valóra. A jelentős mértékű adóemelés, amely országosan 1 főre vetítve — a mezőgazdaságban dolgozóknál — az 1950. évi 330 Ft-ról 1951-ben már 554 Ft-ra nőtt, nem volt realizálható. Még akkor sem, ha a településeken idegen adóbehajtók alkalmazására, becsüs hiánya esetén pedig a tanácselnökök bírságolására került sor. Amellett, hogy az idegenből érkezett végrehajtók napidíját az elnöki fizetésből vonatták le. Az adók jelentős (60%-os) emelése — a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazása mellett — a mezőgazdaság kollektivizálásának egyik, hathatós eszköze volt. A gyorsított ütemű átszervezés verseny keretében folyt.
